Sziasztok!
Amilyen elánnal elkezdtem, úgy is fejeztem be ezt a történetet, de nem volt erőm folytatni. Most viszont belekezdtem egy teljesen másmilyenbe, remélem, az tovább tart majd! Ha időtök engedi, kukkantsatok be!
Eme történetben olvashatsz Kathrine Forbes életéről.. A család fontosságáról, a barátságról, és természetesen ami a történet érdekességét adja, az a One Direction.. Vajon, hogyan alakulnak a dolgok a Forbes-családnál.? Olvasd el, és megtudod.! És hogy alakul Cat szerelmi élete.? Ha elolvasod, rájössz.!
2012. október 26.
9. és egyben befejező rész
Uhm, hát én, uhm.. Szóval.. Én.. Csak...
Befejezem a blogot, ennyi volt.. Aki olvasta, attól bocsánatot kérek, de egyszerűen nincsen erőm hozzá, nem érzem magaménak ezt a történetet... Ez nem a tanulás, meg a TVD miatt van, hanem miattam... Sajnálom még egyszer, de ennyi volt.. Nem törlöm, mert ki tudja.. Egyszer, valamikor majd később, talán lesz valami ihletem, és nagyon sok időbe tellene újra csinálni a képeket, a design-t, a mindent.. Tehát akit érdekelt a blogom, attól elnézést kérek.. Mert vége van.. Persze vég nélküli dolgot én nem csinálok.!
*lö megtörtént ugye a randi, és mindenki happy, megy a nagy haverság a banda és a 3 csaj között, és most akkor pár sorba leírom a történetem végét*
Niallel összejöttünk, csodálatos karácsonyunk volt, együtt bontottunk pezsgőt újévkor, együtt ünnepeltük Zayn és Harry szülinapját, a tavasz és a nyár jó nagy része koncertezéssel, romantikázással telt, turnéval, amire ugyan el nem engedtek, de több állomására odaszöktem, mert nem bírtam ki nélküle... Persze ő is többször ellógott a próbákról, és velem volt.. Boldogan éltünk, amíg meg nem haltunk, happy end!
Ja, igen, Elizabeth és Amber.. Amber kérlekszépen összeszűrte a levet Louisval, de cshhh, erről Eleanor nem tudhat.! Persze megbeszélték a dolgot, és végül Amber boldogan élt Liam oldalán..
Lizbeth és Harry cseppet sem felhőtlen kapcsolata viharos egy kicsit, és vannak benne tisztázatlan részletek, de ilyen az élet.. Valójában ilyen se veled, se nélküled kapcsolat volt, és a végén azért csak lett belőle valami komoly kapcsolat, és társult a boldogan amíg meg nem csapatunkhoz..
Két testvérem összeveszett, és soha többé nem békültek ki.. Nem tudom, mi volt az oka, de egyszerűen sehogy sem sikerült megbékítenem őket..
Anyu és Apu is boldogok voltak, örökké..
Asszem' ennyi, szóval íme egy happy end story, ennyi volt a mese mára, zárul Berni móka tára.!
Viccet félre téve, köszönöm, hogy velem voltatok, szeretlek titeket, de sajnos nem tudom folytatni.
xx
Befejezem a blogot, ennyi volt.. Aki olvasta, attól bocsánatot kérek, de egyszerűen nincsen erőm hozzá, nem érzem magaménak ezt a történetet... Ez nem a tanulás, meg a TVD miatt van, hanem miattam... Sajnálom még egyszer, de ennyi volt.. Nem törlöm, mert ki tudja.. Egyszer, valamikor majd később, talán lesz valami ihletem, és nagyon sok időbe tellene újra csinálni a képeket, a design-t, a mindent.. Tehát akit érdekelt a blogom, attól elnézést kérek.. Mert vége van.. Persze vég nélküli dolgot én nem csinálok.!
*lö megtörtént ugye a randi, és mindenki happy, megy a nagy haverság a banda és a 3 csaj között, és most akkor pár sorba leírom a történetem végét*
Niallel összejöttünk, csodálatos karácsonyunk volt, együtt bontottunk pezsgőt újévkor, együtt ünnepeltük Zayn és Harry szülinapját, a tavasz és a nyár jó nagy része koncertezéssel, romantikázással telt, turnéval, amire ugyan el nem engedtek, de több állomására odaszöktem, mert nem bírtam ki nélküle... Persze ő is többször ellógott a próbákról, és velem volt.. Boldogan éltünk, amíg meg nem haltunk, happy end!
Ja, igen, Elizabeth és Amber.. Amber kérlekszépen összeszűrte a levet Louisval, de cshhh, erről Eleanor nem tudhat.! Persze megbeszélték a dolgot, és végül Amber boldogan élt Liam oldalán..
Lizbeth és Harry cseppet sem felhőtlen kapcsolata viharos egy kicsit, és vannak benne tisztázatlan részletek, de ilyen az élet.. Valójában ilyen se veled, se nélküled kapcsolat volt, és a végén azért csak lett belőle valami komoly kapcsolat, és társult a boldogan amíg meg nem csapatunkhoz..
Két testvérem összeveszett, és soha többé nem békültek ki.. Nem tudom, mi volt az oka, de egyszerűen sehogy sem sikerült megbékítenem őket..
Anyu és Apu is boldogok voltak, örökké..
Asszem' ennyi, szóval íme egy happy end story, ennyi volt a mese mára, zárul Berni móka tára.!
Viccet félre téve, köszönöm, hogy velem voltatok, szeretlek titeket, de sajnos nem tudom folytatni.
xx
2012. október 20.
8. fejezet
Sziasztok.! YAAAAAAY.! Thank u sooooo much the comments.!!! Imádlak Titeket.! <3 De most tényleg, komolyra fordítva nagyon szépen köszönöm, nagyon sokat jelent ez nekem.! <3 Hát, elnézést a kihagyásért, de a suli az ám nagyon nehéz.... Főleg, ha eddig sz*rtál rá.. Most muszáj apait-anyait beleadnom, mert megnéztem a jegyeim, és hányingerem lett tőlük, úgyhogy azt is meg kell most tanulnom, amit szeptembertől csak ímmel-ámmal nézegettem... Úgyhogy sajnálom a kimaradást, amúgy ezt szerintem előre megjósoltam, de akkor is bocsii.. És a másik dolog ami miatt ritkán jövök, az a Vámpírnaplók.. Találtam egy jó oldalt, ahol az én gépemnek megfelelően aránylag jól lejátszható, így végre valahára végig tudom nézni a 3. évadot.. Ami után már vagy 1 hónapja epekedek.. És már a negyediket is vetítik a CW-n, és a feliratozás is gyorsan megy, szóval bele kell húznom, hogy utolérhessem magam, minden téren.. Ennyi lett volna a rövid ""bevezetőm""..
A blogról annyit elárulok, hogy nagyon sok minden fog történni, mert ha már ritkán hozok új fejezetet, akkor az tartalmas legyen.. Nemde.?! Szóval hát íme a dolog. Jó olvasást, komikért nem harapok, és ha feliratkozol sem öllek meg.. :DD *Haaaah, csak kiszííííííííívom a véééééérreeeeeeed.!*(Nem vagyok hülye, ááááh, nem.)
UI.: A desing-ról szerintem mindenkinek le fog esni a dolog majd, ha lesz több időm jól kidolgozni, szóval hát nem sokáig fog titokban maradni a blogom folytatásának témája. :D
A buli fergeteges volt... És a kupi is jó nagy.. De ez ezzel jár.. Nem ittuk sokat, nem fetrengtünk, ezért a másnaposság tünetei is szerencsésen elmaradtak..
~*~
A hétvége eltelt, a lányokkal nagyon jóban lettünk, és Skype-on beszélgettünk a srácokkal.. Vagyis én titokban Niall-lel.. Nagyon megkedveltem azt a szőke fejét.. Meg a szemeit, az arcát, a mindenét.. Ez nem szerelem, egyelőre.. De remélem, hogy hamarosan tudunk majd találkozni.. Hah, könnyű ezt mondani, hiszen kb. senkinek sem tűnne föl hogy egy popsztár szexi pasi sétálgat az utcán, áhh, nem tűnne föl.. Mindegy, megoldjuk valahogy. Szüleimnek nem merek szólni, félek, hogy kiborulnak, és jön Apától a "De hát te ehhez még nagyon fiatal vagy.!"-szövege.. Anyunak talán még csak-csak el merném mondani, ha összejönnénk, amit én személy szerint nagyon szeretnék, de a dolog ugyebár két oldalú, mert saját magammal járni gondolom nem valami jó..
~*~
Sikerült.! Összehoztunk egy találkozót Niall-lel.! A fedő sztori az az lesz, hogy bemutatja nekem a várost, mert a tanulás miatt csak a suli-házunk-reptér részét ismerem a helynek.. Találtunk egy olyan szombatot, ahol a reggeli adásban lesznek a BBC Radio 1-on, tehát a nap nagy része a miénk.. Most úgy beszélek, mint egy idióta kislány, aki végre találkozik az oviban a "pasijával".. Jól van Katherine, jól van..
~*~
Szombat reggel van.. 9-kor lesznek adásban, most 9 lesz 10 perc múlva.. Bekapcsoltam és fölhangosítottam a rádiót.. A műsorvezető bemondta őket, én meg csak hallgattam a poénokat, és néha a válaszokat..
- Nemrég hatalmas bulit csaptatok az új menedzsereteknél.. Richard-ot már most kikészítettétek.? Vagy még bírja.? És mi a helyzet a lányokkal.? Forrásaink szerint nagyon jóba lettetek 3 lánnyal. Valami információ.? A rajongók éheznek.! És én is.!
- Ööö.. Nem, Rich nagyon jó fej, őt nem szeretnénk megölni és idegbeteggé tenni.. Legalábbis szándékosan nem... És ő RicHARD. Nehéz ügy lenne.. Hát, a bulin nagyon sok lány volt, de Rich bemutatta a lányát, és két barátnőjét.. Velük buliztunk, semmi különös nem történt, ha erre célzol.. - mesélte Louis..
- Úgy van.. Rich érti a dolgát, plusz van egy velünk egykorú lánya.. A tini hülyeségeken szerintem ő is átesett. Sőt, van még két fiatalabb gyereke is, tehát biztosan immunis már a baromságokra.! - erősítette meg Harry..
- Az ám.. A lányokról annyit, hogy úgy mi lány verzióban.. Nagyon bolondosak, jól lehet velük szórakozni.. Érdekes fazonok, az már biztos.. Őrültek.! - nevetett Zayn..
- Mióta Daniellel szakítottunk, először mentem el bulizni, és nem is igazán volt kedvem.. De megérte elmenni, mert nem csak a csajok voltak aranyosak, hanem az egésznek a hangulata.. Emlékeztetett a régi 1D-házibulikra amikre sajnos nincsen időnk mostanában.. - mesélte Liam..
- Valójában az az ember is nagyon állat.. Amikor hivatalosan is ő lett az új menedzserünk, elmentünk paintball-ozni, aztán meg beültünk a Nando's-ba.. Mintha ő is csak egy lett volna közülünk, mint egy 19 éves srác.. A parti tényleg remek volt, a kaja is ízlett.. Rich nagyon jó fej, és a lánya is. - opppaaaaa.. Niall-beszélt-rólam.. Jesszusom, mi lesz ebből..
- Tényleg, Niall.? Meséljél már róla egy kicsit, ha már ennyire jó fej.. - tudtam én, hogy ennek nem lesz jó vége.
- Ööööö.. Hát.. Nem lapozhatnánk.?
- Áhhhá, szóval alakul valami.. Értjük, ennyi elég is lesz, ezzel mindent elmondtál, nem kínozlak tovább.. - nevetett a műsorvezető..
- És Liam, akkor jól viseled a szakítást.?
- Hát.. Nem mondanám.. Nagyon padlót fogtam, pedig közös megegyezés volt.. Életem egyik legszebb része lezárult, és most kezdődik egy másik..
- Rendben, sok sikert.! Harry, téged sem hagyhatunk ki a csaj mustrából.! Te hogy állsz.?
- Jól, köszönöm, két lábbal a földön, csak azt nem értem miért kérdezed, ha ülök.?! Mindegy, viccet félretéve, semmi komoly nincsen, de már nagyon szeretnék magam mellé egy társat, aki megért.. Tudom, hogy ezzel nagyon megbántom a rajongóinkat, de ha engem szeretnek, akkor remélem, hogy a jövendőbelimet is szeretni fogják.. - nyilatkozott Harry..
- Ohh, hát akkor neked is sok sikert.! Az egész One Direction foglalt lesz.? Ez kezd érdekes lenni.. Louis.? Nálatok minden oké.?
- Hát persze.. Nagyon szeretjük egymást, remélem, hogy a közeljövőben a menedzser-váltásnak köszönhetően kicsit több időnk lesz egymásra..
- Hát, ódákat zengtek Richard-ról, úgyhogy biztos több szabadidőtök lesz.. Hát, Zayn, te maradtál... Öntsd ki a szíved..
- Nincsen mit mondanom.. Jól megvagyunk, élünk mint hal a vízben, de a több időre nekünk is szükségünk lenne..
- Rendben, hamarosan jön a karácsony.! Már november eleje van! Én nagyon föl vagyok pörögve, imádom az ünnepeket.! Ti, hogy vagytok ezzel.?
- Azért az még odébb van.! De amúgy szerintem mindannyian szeretjük az ünnepeket, és Louis 21 éves lesz, úgyhogy valami nagy ajándékot veszünk neki, csak azt nem tudjuk, hogy mit.! - nevetett Liam..
- Egy új nadrágot.! - nyögte be Lou..
- Te nagyon nem vagy normális.. - hallottam Harry elborult hangját..
- Mondták már, köszönöm a bókot.! - mondta büszkén Louis..
- Akkor már inkább egy komplett plüssmaci kollekciót.. Nagyot, kicsit, soványat, kövéret.. Boo Bear... Nincs igazam.? - röhögött retardáltan Zayn..
- Te sem hazudtolod meg magad.. - kuncogott Niall..
- HARIBO-T.! - egészségedre Harold..
- EGY HATALMAS HARIBO GUMIMACIT AMI ÚGY NÉZ KI MINT LOUIS.! - kiáltotta el magát Niall..
- És még én vagyok a nem normális.. - duzzogott Louis.
- Ezen még ráértek gondolkozni.. Hát, köszi fiúk, hogy itt voltatok, gyertek legközelebb is.. Jó hétvégét, de mielőtt lelépnétek, mondjatok egy dalt, ami a következő lesz..
- RITA ORA, HOW WE DO.! - kiáltották egyszerre..
- Oké.. Már megy is, sziasztok.!
- Viszlát, legközelebb rajongók.! Jó hétvégét New York.. - nevetett Niall..
- Baszd meg, Londonban vagy te igen gyökér.. - visított Harry.. Szerintem már ki kellett volna kapcsolni a mikiket, mert a műsorvezető is rendesen fölröhögött..
A rádiót kikapcsoltam, mert egyébként sosem hallgatok.. Megcsörrent a telefonom.. Niall az.:
- Szia, akkor még áll a ma.? - hallottam hangján, hogy az ajkába harap..
- Hát persze, ha már az Apám egy félisten.. Hallottam ám mindent..
- Ohh, öööö, izéé.. Tudod, csak..
- Héé,szúúszáá, nehogy itt nekem szívrohamot kapjál te. Jók voltatok.. A gumimaciban benne lennék.! - nevettem..
- Oké,oké.. Akkor indulok hozzátok.. Most le kell tennem, szia.!
- Szia.!
- NIALLNEK RANDIJA LESZ KATHERINNEL.! A KISFIÚ FÖLNŐTT VÉGRE.! ÜNNEPELJÜNK.! - hallottam a háttérordítást talán Louistól.. Csak nevettem..
Lehet, hogy gáz, de életemben először leszek randin.. Nagyon izgulok, hogy mi lesz..
Szépen fölöltöztem, laza smink, szüleim bevettek (szerintem) a sztorit, ami nem is hazugság, mert tényleg várost nézünk.. Kopogtak az ajtón..
- Szia Niall.! Mehetünk.! ANYU, APU, ELMENTEM MAJD ESTEFELE JÖVÖK.! - ordítottam, mert Anyuék hátul voltak a kertben.. És már be is csaptam az ajtót..
- Szia Katherine.. Rég találkoztunk.. Megkaptam a jogsimat, tehát ha akarod mehetünk kocsival is..
- Inkább gyalog mennék..
- Rendben.!
Nagyon jól szórakoztunk, voltunk a Nando's-ban, tényleg finom a kajája.. Minden nevezetességet bejártunk.. Mikor besötétedett, fölültünk a London Eye-ra, csak elfelejtettem a tériszonyomat, és kb. majd' meghaltam, de Niall erősen szorított, és még élvezni is képes voltam.. A búcsúzás volt a legszörnyűbb az egészben, mivel ki tudja, mikor találkozunk legközelebb.?!
Összességében véve ez egy csodálatos nap volt, jobban megismertük egymást, minden egyes hülyeséget megosztottunk a másikkal.. Remélem, ez egy szép kapcsolat kezdete.. A végén olyan rák vörösek lettünk mindketten, tisztára mint a dedóban.. Röhejes volt az egész, el is nevettük magunkat..
Köszönésképpen megölelt, és puszit nyomott az arcomra.. Elment, én meg ott álltam az ajtóban, és néztem utána mint egy hülye gyerek..
Anyunak mindent elmeséltem, de megígértettem vele, hogy erről Apának egy szót se szóljon..
Hulla fáradtan zuhantam mély, boldog álomba..
Tudom, hogy uncsi, de ebéd után írtam.. xx
A blogról annyit elárulok, hogy nagyon sok minden fog történni, mert ha már ritkán hozok új fejezetet, akkor az tartalmas legyen.. Nemde.?! Szóval hát íme a dolog. Jó olvasást, komikért nem harapok, és ha feliratkozol sem öllek meg.. :DD *Haaaah, csak kiszííííííííívom a véééééérreeeeeeed.!*(Nem vagyok hülye, ááááh, nem.)
UI.: A desing-ról szerintem mindenkinek le fog esni a dolog majd, ha lesz több időm jól kidolgozni, szóval hát nem sokáig fog titokban maradni a blogom folytatásának témája. :D
A buli fergeteges volt... És a kupi is jó nagy.. De ez ezzel jár.. Nem ittuk sokat, nem fetrengtünk, ezért a másnaposság tünetei is szerencsésen elmaradtak..
~*~
A hétvége eltelt, a lányokkal nagyon jóban lettünk, és Skype-on beszélgettünk a srácokkal.. Vagyis én titokban Niall-lel.. Nagyon megkedveltem azt a szőke fejét.. Meg a szemeit, az arcát, a mindenét.. Ez nem szerelem, egyelőre.. De remélem, hogy hamarosan tudunk majd találkozni.. Hah, könnyű ezt mondani, hiszen kb. senkinek sem tűnne föl hogy egy popsztár szexi pasi sétálgat az utcán, áhh, nem tűnne föl.. Mindegy, megoldjuk valahogy. Szüleimnek nem merek szólni, félek, hogy kiborulnak, és jön Apától a "De hát te ehhez még nagyon fiatal vagy.!"-szövege.. Anyunak talán még csak-csak el merném mondani, ha összejönnénk, amit én személy szerint nagyon szeretnék, de a dolog ugyebár két oldalú, mert saját magammal járni gondolom nem valami jó..
~*~
Sikerült.! Összehoztunk egy találkozót Niall-lel.! A fedő sztori az az lesz, hogy bemutatja nekem a várost, mert a tanulás miatt csak a suli-házunk-reptér részét ismerem a helynek.. Találtunk egy olyan szombatot, ahol a reggeli adásban lesznek a BBC Radio 1-on, tehát a nap nagy része a miénk.. Most úgy beszélek, mint egy idióta kislány, aki végre találkozik az oviban a "pasijával".. Jól van Katherine, jól van..
~*~
Szombat reggel van.. 9-kor lesznek adásban, most 9 lesz 10 perc múlva.. Bekapcsoltam és fölhangosítottam a rádiót.. A műsorvezető bemondta őket, én meg csak hallgattam a poénokat, és néha a válaszokat..
- Nemrég hatalmas bulit csaptatok az új menedzsereteknél.. Richard-ot már most kikészítettétek.? Vagy még bírja.? És mi a helyzet a lányokkal.? Forrásaink szerint nagyon jóba lettetek 3 lánnyal. Valami információ.? A rajongók éheznek.! És én is.!
- Ööö.. Nem, Rich nagyon jó fej, őt nem szeretnénk megölni és idegbeteggé tenni.. Legalábbis szándékosan nem... És ő RicHARD. Nehéz ügy lenne.. Hát, a bulin nagyon sok lány volt, de Rich bemutatta a lányát, és két barátnőjét.. Velük buliztunk, semmi különös nem történt, ha erre célzol.. - mesélte Louis..
- Úgy van.. Rich érti a dolgát, plusz van egy velünk egykorú lánya.. A tini hülyeségeken szerintem ő is átesett. Sőt, van még két fiatalabb gyereke is, tehát biztosan immunis már a baromságokra.! - erősítette meg Harry..
- Az ám.. A lányokról annyit, hogy úgy mi lány verzióban.. Nagyon bolondosak, jól lehet velük szórakozni.. Érdekes fazonok, az már biztos.. Őrültek.! - nevetett Zayn..
- Mióta Daniellel szakítottunk, először mentem el bulizni, és nem is igazán volt kedvem.. De megérte elmenni, mert nem csak a csajok voltak aranyosak, hanem az egésznek a hangulata.. Emlékeztetett a régi 1D-házibulikra amikre sajnos nincsen időnk mostanában.. - mesélte Liam..
- Valójában az az ember is nagyon állat.. Amikor hivatalosan is ő lett az új menedzserünk, elmentünk paintball-ozni, aztán meg beültünk a Nando's-ba.. Mintha ő is csak egy lett volna közülünk, mint egy 19 éves srác.. A parti tényleg remek volt, a kaja is ízlett.. Rich nagyon jó fej, és a lánya is. - opppaaaaa.. Niall-beszélt-rólam.. Jesszusom, mi lesz ebből..
- Tényleg, Niall.? Meséljél már róla egy kicsit, ha már ennyire jó fej.. - tudtam én, hogy ennek nem lesz jó vége.
- Ööööö.. Hát.. Nem lapozhatnánk.?
- Áhhhá, szóval alakul valami.. Értjük, ennyi elég is lesz, ezzel mindent elmondtál, nem kínozlak tovább.. - nevetett a műsorvezető..
- És Liam, akkor jól viseled a szakítást.?
- Hát.. Nem mondanám.. Nagyon padlót fogtam, pedig közös megegyezés volt.. Életem egyik legszebb része lezárult, és most kezdődik egy másik..
- Rendben, sok sikert.! Harry, téged sem hagyhatunk ki a csaj mustrából.! Te hogy állsz.?
- Jól, köszönöm, két lábbal a földön, csak azt nem értem miért kérdezed, ha ülök.?! Mindegy, viccet félretéve, semmi komoly nincsen, de már nagyon szeretnék magam mellé egy társat, aki megért.. Tudom, hogy ezzel nagyon megbántom a rajongóinkat, de ha engem szeretnek, akkor remélem, hogy a jövendőbelimet is szeretni fogják.. - nyilatkozott Harry..
- Ohh, hát akkor neked is sok sikert.! Az egész One Direction foglalt lesz.? Ez kezd érdekes lenni.. Louis.? Nálatok minden oké.?
- Hát persze.. Nagyon szeretjük egymást, remélem, hogy a közeljövőben a menedzser-váltásnak köszönhetően kicsit több időnk lesz egymásra..
- Hát, ódákat zengtek Richard-ról, úgyhogy biztos több szabadidőtök lesz.. Hát, Zayn, te maradtál... Öntsd ki a szíved..
- Nincsen mit mondanom.. Jól megvagyunk, élünk mint hal a vízben, de a több időre nekünk is szükségünk lenne..
- Rendben, hamarosan jön a karácsony.! Már november eleje van! Én nagyon föl vagyok pörögve, imádom az ünnepeket.! Ti, hogy vagytok ezzel.?
- Azért az még odébb van.! De amúgy szerintem mindannyian szeretjük az ünnepeket, és Louis 21 éves lesz, úgyhogy valami nagy ajándékot veszünk neki, csak azt nem tudjuk, hogy mit.! - nevetett Liam..
- Egy új nadrágot.! - nyögte be Lou..
- Te nagyon nem vagy normális.. - hallottam Harry elborult hangját..
- Mondták már, köszönöm a bókot.! - mondta büszkén Louis..
- Akkor már inkább egy komplett plüssmaci kollekciót.. Nagyot, kicsit, soványat, kövéret.. Boo Bear... Nincs igazam.? - röhögött retardáltan Zayn..
- Te sem hazudtolod meg magad.. - kuncogott Niall..
- HARIBO-T.! - egészségedre Harold..
- EGY HATALMAS HARIBO GUMIMACIT AMI ÚGY NÉZ KI MINT LOUIS.! - kiáltotta el magát Niall..
- És még én vagyok a nem normális.. - duzzogott Louis.
- Ezen még ráértek gondolkozni.. Hát, köszi fiúk, hogy itt voltatok, gyertek legközelebb is.. Jó hétvégét, de mielőtt lelépnétek, mondjatok egy dalt, ami a következő lesz..
- RITA ORA, HOW WE DO.! - kiáltották egyszerre..
- Oké.. Már megy is, sziasztok.!
- Viszlát, legközelebb rajongók.! Jó hétvégét New York.. - nevetett Niall..
- Baszd meg, Londonban vagy te igen gyökér.. - visított Harry.. Szerintem már ki kellett volna kapcsolni a mikiket, mert a műsorvezető is rendesen fölröhögött..
A rádiót kikapcsoltam, mert egyébként sosem hallgatok.. Megcsörrent a telefonom.. Niall az.:
- Szia, akkor még áll a ma.? - hallottam hangján, hogy az ajkába harap..
- Hát persze, ha már az Apám egy félisten.. Hallottam ám mindent..
- Ohh, öööö, izéé.. Tudod, csak..
- Héé,szúúszáá, nehogy itt nekem szívrohamot kapjál te. Jók voltatok.. A gumimaciban benne lennék.! - nevettem..
- Oké,oké.. Akkor indulok hozzátok.. Most le kell tennem, szia.!
- Szia.!
- NIALLNEK RANDIJA LESZ KATHERINNEL.! A KISFIÚ FÖLNŐTT VÉGRE.! ÜNNEPELJÜNK.! - hallottam a háttérordítást talán Louistól.. Csak nevettem..
Lehet, hogy gáz, de életemben először leszek randin.. Nagyon izgulok, hogy mi lesz..
Szépen fölöltöztem, laza smink, szüleim bevettek (szerintem) a sztorit, ami nem is hazugság, mert tényleg várost nézünk.. Kopogtak az ajtón..
- Szia Niall.! Mehetünk.! ANYU, APU, ELMENTEM MAJD ESTEFELE JÖVÖK.! - ordítottam, mert Anyuék hátul voltak a kertben.. És már be is csaptam az ajtót..
- Szia Katherine.. Rég találkoztunk.. Megkaptam a jogsimat, tehát ha akarod mehetünk kocsival is..
- Inkább gyalog mennék..
- Rendben.!
Nagyon jól szórakoztunk, voltunk a Nando's-ban, tényleg finom a kajája.. Minden nevezetességet bejártunk.. Mikor besötétedett, fölültünk a London Eye-ra, csak elfelejtettem a tériszonyomat, és kb. majd' meghaltam, de Niall erősen szorított, és még élvezni is képes voltam.. A búcsúzás volt a legszörnyűbb az egészben, mivel ki tudja, mikor találkozunk legközelebb.?!
Összességében véve ez egy csodálatos nap volt, jobban megismertük egymást, minden egyes hülyeséget megosztottunk a másikkal.. Remélem, ez egy szép kapcsolat kezdete.. A végén olyan rák vörösek lettünk mindketten, tisztára mint a dedóban.. Röhejes volt az egész, el is nevettük magunkat..
Köszönésképpen megölelt, és puszit nyomott az arcomra.. Elment, én meg ott álltam az ajtóban, és néztem utána mint egy hülye gyerek..
Anyunak mindent elmeséltem, de megígértettem vele, hogy erről Apának egy szót se szóljon..
Hulla fáradtan zuhantam mély, boldog álomba..
Tudom, hogy uncsi, de ebéd után írtam.. xx
2012. október 13.
7. fejezet
Szóval, itt a hetedik.. Jujj, ez egy nagyon durva horrorfilm.. But don't worry, nem akarok senkinek fájdalmat okozni, ezért a blogom nem csap át vérengzésbe.. Amúgy erős idegzetűeknek ajánlom a Hetedik című filmet, nagyon jó... Az már egy másik dolog, hogy nem tudsz tőle aludni kb. úgy... 1 hónapig.. Vagyis én még mindig tök jól elijedezgetek, amikor valami kattan, reccsen, zörög, csörög.. Na jó, viccet félre téve, semmi bajom sincs, párna nélkül végig lehet nézni, csak egy kicsit elgondolkodtató, hogy mennyire lehet beteg a kitalálója...
És akkor a történetemről is írok egy kicsit... Íme, itt a várva várt pillanat.: megjelenik a One Direction.. Remélem nem okozok majd csalódást a jeles pillanattal. :D Ja, és előre szólok, hogy a desing-t megváltoztatom.! És aki esetleg új az én blogjaim világában, azzal közlöm, hogy kb. hetente változni fog.. Maximalista vagyok, és semmi sem jó.. Ja, ez az elégedetlenség, hoppá. :DD
Ennyi lett volna a majdnem fél oldalas bevezetőm. xdd. :D xx
PS.: Dögunalom lett az egész, de sebaj, az én "gyerekem", és fölvállalom..
Szóval a hét ugye jól eltelt, gyorsan, és izgalomban.. A lányok mesélték, hogy ők ismerik a bandát, és istenítik őket, stb.. Visszavonom az előző kijelentésemet a One Direction-ről, mert szerintük ez nem igaz, Ők természetesek, és mindig önmaguk.. Na de kérlek.. Sosem találkoztak még velük.! Honnan tudnák, milyenek voltak ezelőtt.? Sehonnan.. Néhány régi kép, pár videó.. És a felépített imidzs, ami ezt a látszatot akarja fönt tartani, hogy Ők teljesen átlagos srácok.. Majd kiderül, lehet, hogy nincs igazam.. Minden ember téved..
Pénteken is nálam alszanak, sikerült beléjük könyörögnöm a dolgot.. Mert hogy ők nem akarják, hogy azt higgyem, olyanok mint a régi osztálytársaim.. Aztán szépen megnyugtattam őket, hogy inkább én vagyok olyan, mivel valójában azért akartam őket áthívni, hogy segítsenek nekem ruhát választani, hajat csinálni, kidíszíteni a hatalmas hallt.. Persze az egész péntek délutánt házról-házra járva töltöttük, mivel először elmentünk Liz-hez, aztán Amber-höz, és kiválasztottunk 5-5 ruhát, amit átcígölnek végül hozzánk, hogy nálunk a lépcsőn lefelé jövet divatbemutatót tartsunk... A zsűri a két testvérem, és Anyu..
Végül nagy nehezen megszültük, hogy mégis miben fogunk parádézni a partyn..
Amber ruhája.:
Elizabeth ruhája.:
És az én ruhám.:
Egyikünk sem öltözött ki túlságosan, mindhárman fölvettünk egy
egyszerű, színben passzoló magassarkút, feltettünk egy halvány sminket,
az újonnan vett barátság-nyakláncainkat, ami egyforma, arany, és
szívecske alakú.. Benne egy rólunk készült kis kép is van..
Nekem Am és Liz ruhája jobban tetszik, mint az enyém, de Anyu és a tesóim erre szavaztak.. Este korán lefeküdtünk, hogy "holnap fittek legyünk, amikor találkozunk a One Direction-nel!".. Ők ezt mondták.. Hogy lehetséges 5 ismeretlen fiút így szeretni.? Föl nem tudom fogni, még mindig... Látnotok kellett volna, amikor elmondtam nekik, kikkel fognak találkozni.. Én azt hittem, menten összeesnek és meghalnak, komolyan.. Csak úgy visítozva ugráltak az ájulást kerülgetve.. Én jót nevettem, és aggódtam rajta.. Azóta már lenyugtattam őket, azzal, hogy "Így visítozva, mint egy kislány, biztosan nem fogtok tetszeni nekik.. Naphosszat a sikítást hallják.. Szerintem mellőzni kéne a dolgot.. Majd ha elmentek, akkor visítozzatok..".. Elgondolkodtak, és végül rábólintottak...
*Szombat*
A délelőtt pakolással telt, a délután jó része meg díszítéssel.. Az egész alsó szintet átrendeztük, és tele van mindenféle buli-cuccal.. Szüleim is kicsípték magukat.. Tesóim is.. Mindenki hasonló színű ruhába öltözött, tehát a fekete, szürke, fehér, rózsaszín, barackszín volt a domináló.. Tök jól néztünk ki szerintem.. És akkor megtelt a házunk előtti rész kocsikkal, limókkal, emberekkel.. Aztán a ház is szépen feltöltődött, a hangulat nagyon jó volt, mert végre volt kikkel buliznom.. Nem pedig ott szólóban Apu és Anyu mellett..
A lányok tűkön üllve várták, toporogva a One Direction limóját..
Alaposan kiképeztek, kb. az egész életrajzukat megtaníttatták velem.. És remélem, hogy tényleg jó fejek, mert így már hatalmas csalódás érne.. Mindent megtudtam róluk, ismerem a családjukat, a barátnőiket, exeiket, a dalaikat.. Egy hetes One Direction gyorstalpaló kurzuson vettem részt, hogy úgy mondjam.. Mindegy, a lényeg hogy élveztük.. A göndörke neve Harry, a keleties vonású Zayn, a cuki fejű, zokni nélküli Louis, a kutyaszemű Liam, és a szőke, ír, kék szemű pedig Niall..
Na jó, most nem fogok elmondani mindent, amit tanultam.. De azok alapján, amit a csajok mondtak, egész jó fejnek tűnnek.. Ráadásul rettenet jó palik.! Nem is tudom, hogy melyik néz ki jobban.. Nem lehet megmondani, mert mindegyik van valami különleges..
Ekkor eljött a várva várt pillanat, megérkeztek..
Ők öten kb. Istenként kiszálltak a limóból, megigazították ruhájukat, és fotósok kereszttüzében nehézkesen, de eljutottak Apáig.. Apu régi jó barátként üdvözölte őket, és viszont.. A csajok mellettem kitörni készültek, és mondanám, hogy megnyugtattam őket, de magam megnyugtatásával voltam elfoglalva, mert élőben még jobban néztek ki.. Így belegondolva egész héten küzdöttem az ellen, hogy valaki megtetsszen.. Valójában pedig az van, hogy oda meg vissza vagyok az 5 srácért.. Csak sokkal egyszerűbb elfojtani a dolgokat, mint fölvállalni.. Ezt persze Am és Liz is észrevették a kaján mosolyomból, ezért csak ennyi volt a reakció.:
- Na, persze.. Te nem szereted Őket.. Neked nem jönnek be.. Ahaaa, jaa.. Nekünk te nem tudsz ám kamuzni.! Már kemény egy hete ismerünk.! - nevetett Amber, mellé persze hevesen bólogatott Liz..
Óráknak tűnő percek teltek el, amíg az ajtóban vártunk.. Hallottam............ Liz és Am szívdobogását.. Liz "kedvence" - csak mert nem szokás kedvencnek nevezni őket, mivel egyformán jó pasik - Liam James Payne.. Am-é Harold Edward Styles.. Tök jó nevük van.. LJP és HES.. LoL.. Én a szőkeségből félbarnára váltott Niall (szintén) James Horan-nel szimpatizálok.. Szóval, ez így csinos.: LJP, HES, NJH, ZJM, LWT.. Tetszetős monogramok..
És eljött a pillanat, amire mindenki várt már..
Elindultak az ajtó felé, vagyis felénk.. Mi gyorsan beiszkoltunk a házba, feltűnés nélkül.. Ők szépen lassan bejöttek egymás után, mosollyal az arcukon és.... És mivel nem mi voltunk ott az egyedüli tinik, ezért le lettek rohanva szegények.. Persze csak szolidan, nem pedig úgy, hogy.: "ONE DIRECTION, MOST LETÉPEM A RUHÁTOK, WÁHÁHÁHÁÁHÁHHÁHÁHÁHÁ".. Szép is lett volna.. Tönkremenne a szép zakójuk.. Apu csatlakozott hozzánk, így fölrobbant a női triumvirátusunk.. Bár, Apu szórta a poénjait.. Mikor már majdnem összeestünk a röhögéstől, jött a felmentősereg.: Anyu társult hozzánk..
Valójában semmi vicceset nem mondott, csak egyszerűen a finom megjegyzéseket tette egyes emberek öltözetére és viselkedésére, egyszerűen valami művészi volt.. Így már négyen fuldokoltunk egymás nyakán, persze csak csöndben, mert milyen lenne már föl-fölröfögni egy ilyen "eseményen"..
- Na de most mi van.. Hát nézzetek már rá.! Hogy néz ki.? Mint akit most ástak elő a föld alól.. Vagy csak szimplán direkt holt retkesen vette föl a ruháját, nem tudhatom.. Vagy.. Idefelé jövet lerobbant a kocsi, és gyalog jött tovább.. Persze képtelen volt gyalogolni abban a holdjáróban.. Ránézek a cipőjére, és én elesek.. Mondjuk figyelemfelkeltő, mert így az ember szeme végig fut a visszeres lábain.. Legalább húzott volna rá harisnyát, vagy vett volna föl egy hosszabb ruhát.. Na meg a kalapja.. Mint akire ráfészkelt egy páva.. Valami beteg páva, mert gondolom a rózsaszín nem alapszíne a madárnak.. Arra leszek kíváncsi, hogy amikor majd iszik is egy kicsit, miket fog művelni.. Most arra várok, hogy az egyik pincér adjon neki pezsgőt.. Na meg a testtartása.. Mint akinek kijött volna a lumbágója.. - nézett Apa hülyén egy nőre.. De mivel fontos személy, ezért meg kellett hívni.. A nő kb. úgy 50 éves.. Ez nem is lenne baj, ha nem akarna 20-nak kinézni.. Még szerencse, hogy az arcát pont nem lehetett látni.. Mert el tudom képzelni, milyen csinos sminkje lehet..
- Na, mindegy, hanyagoljuk a témát.. Menjünk oda a srácokhoz, bemutatlak nekik, oké lányok.? - mi csak bólogattunk, és indultunk Feléjük. Itt van a pillanat, amire kb. 1 órája várunk.:
- Sziasztok fiúk.. Bemutatom a lányomat, Katherine-t, két barátnőjét, Ambert és Elizabeth-et..Csajok, ők itt Liam, Louis, Zayn, Harry és Niall balról jobbra.. További jó mulatást, de nekem üdvözölnöm kell az új vendégeket, sziasztok.. - és már pördült is tovább.. Mi csak zavartan, fülig vörösödve mosolyogtunk egymásra, amíg meg nem törtem a csendet.:
- Szóval, én nem nagyon ismerlek titeket, csak ezen a héten kaptam belőletek egy gyorstalpaló Directioner-képzést, de Ők itt mellettem jól "ismernek" Titeket.. Szóval, ne haragudjatok meg rám, ha esetleg keverni fogom a neveteket.. Mert elméletben ment, gyakorlatban már nem tudom, hogy menni fog-e.. De mindegy is.. Most beszéljetek ti inkább...
- Hát mit is mondhatnék.. Én Louis Tomlinson vagyok, Doncaster-ből, van jó pár húgom, és négy másik hülyével élem az életem.. - mutatott a négy srácra körülötte..
- Én Liam Payne vagyok, Wolwerhampton-ból, nekem nővéreim vannak, és én is másik négy hülyével töltöm napjaim.. - nevetett..
- Huh, én Zayn Malik vagyok, Bradfordból, testvéreim nekem is vannak, és én nem négy idiótával töltöm el az időmet.. - rázta a fejét hülyén, amire mindenkinek nevethetnékje támadt..
- Szóval, hogy folytassam a sort, Harry Styles vagyok, van egy nővérem, Holmeschapel-ben születtem, és imádom az ilyen partikat..
- Hah, most én jövök.. Niall Horan vagyok, Mullingar-ből, egy bátyám van, és én 4 hülyével élek.. - mutogatott Zayn-re, Louis-ra majd Liam-re és Harry-re.. Miután ilyen szépen bemutatkoztak, kezet fogtunk velük, megöleltük egymást, és mi következtünk..
- Én Elizabeth Linner vagyok, törzsgyökeres londoni, egyke.. - mosolygott bájosan Liz..
- Én Amber Lockwood vagyok, Liverpool-ból, szintén egyke.. - biccentett viccesen Am..
- Én...... Teljesen kilógók a sorból.. Katherine Forbes vagyok, az Észak-Karolinai Elizabeth Cityből.. Van két testvérem, Alex és Emma..
- A változatosság gyönyörködtet.. - nyögte be drámain Harry.. Mondanom sem kell, szakadtunk a röhögéstől.. Nagyon jól összehaverkodtunk, jobban megismertem őket, és el kell ismernem, hogy kellemeset csalódtam.. Azt hittem, a látszat csal, és valójában egoista seggfejek.. De egyébként pedig 5 cuki vidéki srác, akik nem változtak meg a dolgok hatására.. Mindannyian szórták a jobbnál jobb poénokat, mi már kb. full vörösek voltunk a nevetéstől.. A kertünkben leültünk a kis hidunk szélére.. Tök jól mutattunk így 8-an.. Cipőinket valahol leraktuk, mert hát egész éjjel nem a legkényelmesebb viselet.. Nagyon jól éreztük magunkat, remélem találkozunk még.. Szívesen megismerném kicsit mélyre hatolóbban Niall-t..
Az éjjel eltelt, nagyon jól szórakoztunk, de egyszer mindennek vége, szóval szomorúan váltunk el egymástól..
Miután "könnyes" búcsút vettünk, kb. magas c-ben elvisítoztuk a legjobb pillanatokat, és holt fáradtan, úgy ruhástul bedőltünk az ágyba.......
Ennyi lett volna, nem lett jó, de valahogy nagyon el vagyok fáradva.. Tényleg bocsi, ezért a sz*rért.. xx
És akkor a történetemről is írok egy kicsit... Íme, itt a várva várt pillanat.: megjelenik a One Direction.. Remélem nem okozok majd csalódást a jeles pillanattal. :D Ja, és előre szólok, hogy a desing-t megváltoztatom.! És aki esetleg új az én blogjaim világában, azzal közlöm, hogy kb. hetente változni fog.. Maximalista vagyok, és semmi sem jó.. Ja, ez az elégedetlenség, hoppá. :DD
Ennyi lett volna a majdnem fél oldalas bevezetőm. xdd. :D xx
PS.: Dögunalom lett az egész, de sebaj, az én "gyerekem", és fölvállalom..
Szóval a hét ugye jól eltelt, gyorsan, és izgalomban.. A lányok mesélték, hogy ők ismerik a bandát, és istenítik őket, stb.. Visszavonom az előző kijelentésemet a One Direction-ről, mert szerintük ez nem igaz, Ők természetesek, és mindig önmaguk.. Na de kérlek.. Sosem találkoztak még velük.! Honnan tudnák, milyenek voltak ezelőtt.? Sehonnan.. Néhány régi kép, pár videó.. És a felépített imidzs, ami ezt a látszatot akarja fönt tartani, hogy Ők teljesen átlagos srácok.. Majd kiderül, lehet, hogy nincs igazam.. Minden ember téved..
Pénteken is nálam alszanak, sikerült beléjük könyörögnöm a dolgot.. Mert hogy ők nem akarják, hogy azt higgyem, olyanok mint a régi osztálytársaim.. Aztán szépen megnyugtattam őket, hogy inkább én vagyok olyan, mivel valójában azért akartam őket áthívni, hogy segítsenek nekem ruhát választani, hajat csinálni, kidíszíteni a hatalmas hallt.. Persze az egész péntek délutánt házról-házra járva töltöttük, mivel először elmentünk Liz-hez, aztán Amber-höz, és kiválasztottunk 5-5 ruhát, amit átcígölnek végül hozzánk, hogy nálunk a lépcsőn lefelé jövet divatbemutatót tartsunk... A zsűri a két testvérem, és Anyu..
Végül nagy nehezen megszültük, hogy mégis miben fogunk parádézni a partyn..
Amber ruhája.:
*Szombat*
A délelőtt pakolással telt, a délután jó része meg díszítéssel.. Az egész alsó szintet átrendeztük, és tele van mindenféle buli-cuccal.. Szüleim is kicsípték magukat.. Tesóim is.. Mindenki hasonló színű ruhába öltözött, tehát a fekete, szürke, fehér, rózsaszín, barackszín volt a domináló.. Tök jól néztünk ki szerintem.. És akkor megtelt a házunk előtti rész kocsikkal, limókkal, emberekkel.. Aztán a ház is szépen feltöltődött, a hangulat nagyon jó volt, mert végre volt kikkel buliznom.. Nem pedig ott szólóban Apu és Anyu mellett..
A lányok tűkön üllve várták, toporogva a One Direction limóját..
Alaposan kiképeztek, kb. az egész életrajzukat megtaníttatták velem.. És remélem, hogy tényleg jó fejek, mert így már hatalmas csalódás érne.. Mindent megtudtam róluk, ismerem a családjukat, a barátnőiket, exeiket, a dalaikat.. Egy hetes One Direction gyorstalpaló kurzuson vettem részt, hogy úgy mondjam.. Mindegy, a lényeg hogy élveztük.. A göndörke neve Harry, a keleties vonású Zayn, a cuki fejű, zokni nélküli Louis, a kutyaszemű Liam, és a szőke, ír, kék szemű pedig Niall..
Na jó, most nem fogok elmondani mindent, amit tanultam.. De azok alapján, amit a csajok mondtak, egész jó fejnek tűnnek.. Ráadásul rettenet jó palik.! Nem is tudom, hogy melyik néz ki jobban.. Nem lehet megmondani, mert mindegyik van valami különleges..
Ekkor eljött a várva várt pillanat, megérkeztek..
Ők öten kb. Istenként kiszálltak a limóból, megigazították ruhájukat, és fotósok kereszttüzében nehézkesen, de eljutottak Apáig.. Apu régi jó barátként üdvözölte őket, és viszont.. A csajok mellettem kitörni készültek, és mondanám, hogy megnyugtattam őket, de magam megnyugtatásával voltam elfoglalva, mert élőben még jobban néztek ki.. Így belegondolva egész héten küzdöttem az ellen, hogy valaki megtetsszen.. Valójában pedig az van, hogy oda meg vissza vagyok az 5 srácért.. Csak sokkal egyszerűbb elfojtani a dolgokat, mint fölvállalni.. Ezt persze Am és Liz is észrevették a kaján mosolyomból, ezért csak ennyi volt a reakció.:
- Na, persze.. Te nem szereted Őket.. Neked nem jönnek be.. Ahaaa, jaa.. Nekünk te nem tudsz ám kamuzni.! Már kemény egy hete ismerünk.! - nevetett Amber, mellé persze hevesen bólogatott Liz..
Óráknak tűnő percek teltek el, amíg az ajtóban vártunk.. Hallottam............ Liz és Am szívdobogását.. Liz "kedvence" - csak mert nem szokás kedvencnek nevezni őket, mivel egyformán jó pasik - Liam James Payne.. Am-é Harold Edward Styles.. Tök jó nevük van.. LJP és HES.. LoL.. Én a szőkeségből félbarnára váltott Niall (szintén) James Horan-nel szimpatizálok.. Szóval, ez így csinos.: LJP, HES, NJH, ZJM, LWT.. Tetszetős monogramok..
És eljött a pillanat, amire mindenki várt már..
Elindultak az ajtó felé, vagyis felénk.. Mi gyorsan beiszkoltunk a házba, feltűnés nélkül.. Ők szépen lassan bejöttek egymás után, mosollyal az arcukon és.... És mivel nem mi voltunk ott az egyedüli tinik, ezért le lettek rohanva szegények.. Persze csak szolidan, nem pedig úgy, hogy.: "ONE DIRECTION, MOST LETÉPEM A RUHÁTOK, WÁHÁHÁHÁÁHÁHHÁHÁHÁHÁ".. Szép is lett volna.. Tönkremenne a szép zakójuk.. Apu csatlakozott hozzánk, így fölrobbant a női triumvirátusunk.. Bár, Apu szórta a poénjait.. Mikor már majdnem összeestünk a röhögéstől, jött a felmentősereg.: Anyu társult hozzánk..
Valójában semmi vicceset nem mondott, csak egyszerűen a finom megjegyzéseket tette egyes emberek öltözetére és viselkedésére, egyszerűen valami művészi volt.. Így már négyen fuldokoltunk egymás nyakán, persze csak csöndben, mert milyen lenne már föl-fölröfögni egy ilyen "eseményen"..
- Na de most mi van.. Hát nézzetek már rá.! Hogy néz ki.? Mint akit most ástak elő a föld alól.. Vagy csak szimplán direkt holt retkesen vette föl a ruháját, nem tudhatom.. Vagy.. Idefelé jövet lerobbant a kocsi, és gyalog jött tovább.. Persze képtelen volt gyalogolni abban a holdjáróban.. Ránézek a cipőjére, és én elesek.. Mondjuk figyelemfelkeltő, mert így az ember szeme végig fut a visszeres lábain.. Legalább húzott volna rá harisnyát, vagy vett volna föl egy hosszabb ruhát.. Na meg a kalapja.. Mint akire ráfészkelt egy páva.. Valami beteg páva, mert gondolom a rózsaszín nem alapszíne a madárnak.. Arra leszek kíváncsi, hogy amikor majd iszik is egy kicsit, miket fog művelni.. Most arra várok, hogy az egyik pincér adjon neki pezsgőt.. Na meg a testtartása.. Mint akinek kijött volna a lumbágója.. - nézett Apa hülyén egy nőre.. De mivel fontos személy, ezért meg kellett hívni.. A nő kb. úgy 50 éves.. Ez nem is lenne baj, ha nem akarna 20-nak kinézni.. Még szerencse, hogy az arcát pont nem lehetett látni.. Mert el tudom képzelni, milyen csinos sminkje lehet..
- Na, mindegy, hanyagoljuk a témát.. Menjünk oda a srácokhoz, bemutatlak nekik, oké lányok.? - mi csak bólogattunk, és indultunk Feléjük. Itt van a pillanat, amire kb. 1 órája várunk.:
- Sziasztok fiúk.. Bemutatom a lányomat, Katherine-t, két barátnőjét, Ambert és Elizabeth-et..Csajok, ők itt Liam, Louis, Zayn, Harry és Niall balról jobbra.. További jó mulatást, de nekem üdvözölnöm kell az új vendégeket, sziasztok.. - és már pördült is tovább.. Mi csak zavartan, fülig vörösödve mosolyogtunk egymásra, amíg meg nem törtem a csendet.:
- Szóval, én nem nagyon ismerlek titeket, csak ezen a héten kaptam belőletek egy gyorstalpaló Directioner-képzést, de Ők itt mellettem jól "ismernek" Titeket.. Szóval, ne haragudjatok meg rám, ha esetleg keverni fogom a neveteket.. Mert elméletben ment, gyakorlatban már nem tudom, hogy menni fog-e.. De mindegy is.. Most beszéljetek ti inkább...
- Hát mit is mondhatnék.. Én Louis Tomlinson vagyok, Doncaster-ből, van jó pár húgom, és négy másik hülyével élem az életem.. - mutatott a négy srácra körülötte..
- Én Liam Payne vagyok, Wolwerhampton-ból, nekem nővéreim vannak, és én is másik négy hülyével töltöm napjaim.. - nevetett..
- Huh, én Zayn Malik vagyok, Bradfordból, testvéreim nekem is vannak, és én nem négy idiótával töltöm el az időmet.. - rázta a fejét hülyén, amire mindenkinek nevethetnékje támadt..
- Szóval, hogy folytassam a sort, Harry Styles vagyok, van egy nővérem, Holmeschapel-ben születtem, és imádom az ilyen partikat..
- Hah, most én jövök.. Niall Horan vagyok, Mullingar-ből, egy bátyám van, és én 4 hülyével élek.. - mutogatott Zayn-re, Louis-ra majd Liam-re és Harry-re.. Miután ilyen szépen bemutatkoztak, kezet fogtunk velük, megöleltük egymást, és mi következtünk..
- Én Elizabeth Linner vagyok, törzsgyökeres londoni, egyke.. - mosolygott bájosan Liz..
- Én Amber Lockwood vagyok, Liverpool-ból, szintén egyke.. - biccentett viccesen Am..
- Én...... Teljesen kilógók a sorból.. Katherine Forbes vagyok, az Észak-Karolinai Elizabeth Cityből.. Van két testvérem, Alex és Emma..
- A változatosság gyönyörködtet.. - nyögte be drámain Harry.. Mondanom sem kell, szakadtunk a röhögéstől.. Nagyon jól összehaverkodtunk, jobban megismertem őket, és el kell ismernem, hogy kellemeset csalódtam.. Azt hittem, a látszat csal, és valójában egoista seggfejek.. De egyébként pedig 5 cuki vidéki srác, akik nem változtak meg a dolgok hatására.. Mindannyian szórták a jobbnál jobb poénokat, mi már kb. full vörösek voltunk a nevetéstől.. A kertünkben leültünk a kis hidunk szélére.. Tök jól mutattunk így 8-an.. Cipőinket valahol leraktuk, mert hát egész éjjel nem a legkényelmesebb viselet.. Nagyon jól éreztük magunkat, remélem találkozunk még.. Szívesen megismerném kicsit mélyre hatolóbban Niall-t..
Az éjjel eltelt, nagyon jól szórakoztunk, de egyszer mindennek vége, szóval szomorúan váltunk el egymástól..
Miután "könnyes" búcsút vettünk, kb. magas c-ben elvisítoztuk a legjobb pillanatokat, és holt fáradtan, úgy ruhástul bedőltünk az ágyba.......
Ennyi lett volna, nem lett jó, de valahogy nagyon el vagyok fáradva.. Tényleg bocsi, ezért a sz*rért.. xx
2012. október 10.
6. fejezet
JUUUUUUUJ, nagyon szépen köszönöm a komikat, nagyon feldobódtam tőlük, köszönöm.! Örömömben írtam egy új, szintén unalmas részt, de nem csinálhatom úgy, hogy puff, varázslat, és akkor itt a One Direction.. Vagyis szerintem.. Remélem ehhez is kapok komit, vagy valami Tetszikelést ott alul a kis négyzetbe.. Vagy Nem tetszikelést, ha nem tetszik a rész.. :D xx
Kb. úgy egész végig ugrándoztunk, meg nevetgéltünk.. De egyszer mindenki lemerül, és ennek most jött el az ideje.. A bőröndjeinket behoztuk, mindenki bevonult a maga szobájába, ráesett az ágyra, és már aludt is.. Nagyon tetszik ez az egész.. Alig várom a hétfőt..
*Vasárnap "reggel"*
10 óra.. Mondanám, hogy még ráérek, de ez nincs így.. Holnap hétfő, kezdődik a suli.! Kimásztam az ágyamból, lecsoszogtam a földszintre, föltúrtam az összes szekrényt kaja után kutatva, és természetesen az utolsóban volt, mint általában, ha én keresek valamit.. És szerencsére a kedvenc müzlim kapható itt is, így nem kell lemondanom a finom reggelimről... Én vagyok az egyedüli a családban aki ezt eszi.. Mert hogy "a csokis az hizlal, meg nem is jó a formája, mit kezdjünk a négyzetes kajával", és társaik.. Hát oké.. Teljesen fitten kezdtem a napot, míg mindenki csak vánszorgott.. Pörögtem, kimentem a kertbe, de be is jöttem mert nagyon hideg van.. Itt az ősz, juhééééj... De a nap süt.. Ritkaságszámba megy ez errefelé. úgy hallottam.. Köszöntöttem a ház népét, visszamentem a szobámba, rendbe szedtem magam, és nekiláttam megkeresni a könyveim, füzeteim.. És az órarendet, amit kaptam..
Mikor fél órás keresgetés után rájöttem, hogy nem is azon a helyen van, ahol kerestem, diadalittas arccal kihúztam az orrom előtt lévő fiókot, kivettem belőle pár könyvet, füzetet, aztán a következő fiókból is, és végül a harmadikból is.. És az egész szobában könyvek, füzetek, jegyzetek, papírfecnik terültek el szőnyeg gyanánt..
Rendet tettem, bepakoltam holnapra, és hagytam, had menjen el a nap semmittevéssel.. Este hajat mostam, és már 8-kor lefeküdtem aludni.. Ja, és gyalog fogok iskolába járni, mivel csak 3 utcával van feljebb a suli.. Majdnem a centrumban van.. Szerintem ha kinézek az ablakon, látni fogom a Big Ben-t.! Alig várom.. Ezekkel a gondolatokkal merültem mély álomba, ami reggelig ki is tartott..
*Hétfő reggel*
Telefonom csörgésére keltem, természetesen lenyomtam a szundit, ezért másodjára már a földhöz vágtam, mikor megszólalt.. De csak föl kellett kelnem, mivel nem akarom késéssel kezdeni a dolgot..
Emberré varázsoltam magam egy fésű és hideg víz segítségével, lecammogtam a konyhába, megkajáltam, fölkaptam a cuccom, és már indultam is suliba.. Egy kisebb könyvet kaptam a sulihoz, mert jó nagy, mint egy labirintus.. Bementem a titkárságra, elintéztem a dolgaim, és besétáltam a terembe, ahol az első órám van.. Pont az új osztályfőnököm a töritanár, így egyből be is tudott mutatni az osztálynak..
Van pár szimpatikus lány és fiú, a tanárnő is kedves, velem is kedvesek a többiek.. Ez egy jó nap lesz.!
Bemutatkoztam, hogy honnan jöttem, ki vagyok, mi vagyok.. Csak azt az egyszerű tényt, hogy úszok a pénzben, azt kihagytam.. Nem követem el még egyszer ugyanazt a hibát...
Óra után 2 lány iramodott felém hatalmas mosollyal.:
- Szia.! Bemutassuk a sulit.? - kérdezték egyszerre..
- Sziasztok.. Uhm, persze, ha van időtök akkor megköszönném.. - mosolyogtam..
- Amúgy én Elizabeth vagyok.. De inkább csak Liz..
- Én Amber vagyok.. Nekem nincsen becenevem.. Esetleg Am szoktam lenni.. - mutatkoztak be..
- Én Kathrine.. Katie, Cat.. Ahogy jól esik.. Csak a szüleim hívnak Kathrine-nek.. De felőlem ti is hívhattok így, nem zavar.. - mosolyogtam.. Már van 2 új barátnőm. De szupi.! Ahogy ígérték, a hatodik óra után még körbejárták velem az egész sulit, elmondták, hogy melyik tanár mit szeret, és mit nem, mi az, amire az igazgató kiakad.. Egyszóval minden információt.. Elköszöntünk egymástól, és mindenki indult a maga útjára.. Anyuéknak mint egy idióta mondtam el az első napom, ők meg csak néztek rám, hogy mi a bajom.. Elmeséltem, hogy már most van 2 új barátom, és húúú, meg hááááá..
A hetem nagyon jól telt, azt hiszem, hogy az egész osztály és úgy az egész suli a tanári karral együtt, megkedvelt.. Vagyis merem remélni, hogy így van..
Apu szombatra házavatót tervez, és azt mondta, hogy meghívhatok pár embert..
A lányokkal nagyon jóba lettünk, megbeszéltem velük, hogy a buli után maradhatnak nálam.. Ők ketten tudják rólam, hogy miből vagyok.. Totál elképedtek, mert hogy sosem gondolták volna rólam azt, hogy hú de gazdagok vagyunk, ami jól esett.. Semmilyen eltérő viselkedést nem mutattak a hír hallatán, mert akkor ezek szerint bennük van gerinc és méltóság.. Persze a bulira elkezdtek visongatni, mert nem tudom miért..
Apa mondta, hogy az új bandáját is meghívja.. Ami egyébként nem új, csak számára.. Mert a régi menedzserük kiakadt a sok hülyeségüktől.. Valójában nem az övé, de tök jól hangzik, hogy van egy bandája, nem.? 5 fiúból áll, itt állítólag nagy sztárok, de hogy már az egész világot kezdik meghódítani.. One Direction a neve.. És Apa azt mondta, kedves kislánynak kell lennem velük.. Hát köszi.. Öt, magától teljesen elszállt idiótával bájologni nem túl egyszerű dolog szerintem, de legyen..
Kb. úgy egész végig ugrándoztunk, meg nevetgéltünk.. De egyszer mindenki lemerül, és ennek most jött el az ideje.. A bőröndjeinket behoztuk, mindenki bevonult a maga szobájába, ráesett az ágyra, és már aludt is.. Nagyon tetszik ez az egész.. Alig várom a hétfőt..
*Vasárnap "reggel"*
10 óra.. Mondanám, hogy még ráérek, de ez nincs így.. Holnap hétfő, kezdődik a suli.! Kimásztam az ágyamból, lecsoszogtam a földszintre, föltúrtam az összes szekrényt kaja után kutatva, és természetesen az utolsóban volt, mint általában, ha én keresek valamit.. És szerencsére a kedvenc müzlim kapható itt is, így nem kell lemondanom a finom reggelimről... Én vagyok az egyedüli a családban aki ezt eszi.. Mert hogy "a csokis az hizlal, meg nem is jó a formája, mit kezdjünk a négyzetes kajával", és társaik.. Hát oké.. Teljesen fitten kezdtem a napot, míg mindenki csak vánszorgott.. Pörögtem, kimentem a kertbe, de be is jöttem mert nagyon hideg van.. Itt az ősz, juhééééj... De a nap süt.. Ritkaságszámba megy ez errefelé. úgy hallottam.. Köszöntöttem a ház népét, visszamentem a szobámba, rendbe szedtem magam, és nekiláttam megkeresni a könyveim, füzeteim.. És az órarendet, amit kaptam..
Mikor fél órás keresgetés után rájöttem, hogy nem is azon a helyen van, ahol kerestem, diadalittas arccal kihúztam az orrom előtt lévő fiókot, kivettem belőle pár könyvet, füzetet, aztán a következő fiókból is, és végül a harmadikból is.. És az egész szobában könyvek, füzetek, jegyzetek, papírfecnik terültek el szőnyeg gyanánt..
Rendet tettem, bepakoltam holnapra, és hagytam, had menjen el a nap semmittevéssel.. Este hajat mostam, és már 8-kor lefeküdtem aludni.. Ja, és gyalog fogok iskolába járni, mivel csak 3 utcával van feljebb a suli.. Majdnem a centrumban van.. Szerintem ha kinézek az ablakon, látni fogom a Big Ben-t.! Alig várom.. Ezekkel a gondolatokkal merültem mély álomba, ami reggelig ki is tartott..
*Hétfő reggel*
Telefonom csörgésére keltem, természetesen lenyomtam a szundit, ezért másodjára már a földhöz vágtam, mikor megszólalt.. De csak föl kellett kelnem, mivel nem akarom késéssel kezdeni a dolgot..
Emberré varázsoltam magam egy fésű és hideg víz segítségével, lecammogtam a konyhába, megkajáltam, fölkaptam a cuccom, és már indultam is suliba.. Egy kisebb könyvet kaptam a sulihoz, mert jó nagy, mint egy labirintus.. Bementem a titkárságra, elintéztem a dolgaim, és besétáltam a terembe, ahol az első órám van.. Pont az új osztályfőnököm a töritanár, így egyből be is tudott mutatni az osztálynak..
Van pár szimpatikus lány és fiú, a tanárnő is kedves, velem is kedvesek a többiek.. Ez egy jó nap lesz.!
Bemutatkoztam, hogy honnan jöttem, ki vagyok, mi vagyok.. Csak azt az egyszerű tényt, hogy úszok a pénzben, azt kihagytam.. Nem követem el még egyszer ugyanazt a hibát...
Óra után 2 lány iramodott felém hatalmas mosollyal.:
- Szia.! Bemutassuk a sulit.? - kérdezték egyszerre..
- Sziasztok.. Uhm, persze, ha van időtök akkor megköszönném.. - mosolyogtam..
- Amúgy én Elizabeth vagyok.. De inkább csak Liz..
- Én Amber vagyok.. Nekem nincsen becenevem.. Esetleg Am szoktam lenni.. - mutatkoztak be..
- Én Kathrine.. Katie, Cat.. Ahogy jól esik.. Csak a szüleim hívnak Kathrine-nek.. De felőlem ti is hívhattok így, nem zavar.. - mosolyogtam.. Már van 2 új barátnőm. De szupi.! Ahogy ígérték, a hatodik óra után még körbejárták velem az egész sulit, elmondták, hogy melyik tanár mit szeret, és mit nem, mi az, amire az igazgató kiakad.. Egyszóval minden információt.. Elköszöntünk egymástól, és mindenki indult a maga útjára.. Anyuéknak mint egy idióta mondtam el az első napom, ők meg csak néztek rám, hogy mi a bajom.. Elmeséltem, hogy már most van 2 új barátom, és húúú, meg hááááá..
A hetem nagyon jól telt, azt hiszem, hogy az egész osztály és úgy az egész suli a tanári karral együtt, megkedvelt.. Vagyis merem remélni, hogy így van..
Apu szombatra házavatót tervez, és azt mondta, hogy meghívhatok pár embert..
A lányokkal nagyon jóba lettünk, megbeszéltem velük, hogy a buli után maradhatnak nálam.. Ők ketten tudják rólam, hogy miből vagyok.. Totál elképedtek, mert hogy sosem gondolták volna rólam azt, hogy hú de gazdagok vagyunk, ami jól esett.. Semmilyen eltérő viselkedést nem mutattak a hír hallatán, mert akkor ezek szerint bennük van gerinc és méltóság.. Persze a bulira elkezdtek visongatni, mert nem tudom miért..
Apa mondta, hogy az új bandáját is meghívja.. Ami egyébként nem új, csak számára.. Mert a régi menedzserük kiakadt a sok hülyeségüktől.. Valójában nem az övé, de tök jól hangzik, hogy van egy bandája, nem.? 5 fiúból áll, itt állítólag nagy sztárok, de hogy már az egész világot kezdik meghódítani.. One Direction a neve.. És Apa azt mondta, kedves kislánynak kell lennem velük.. Hát köszi.. Öt, magától teljesen elszállt idiótával bájologni nem túl egyszerű dolog szerintem, de legyen..
2012. október 6.
5. fejezet
Na, a következőt is meghoztam, remélem tetszik.. A One Direction még
mindig nincsen benne, de már közeledik az ominózus pillanat.! A
kommentekért nem ölök meg senkit.! És nagyon ASDFGHJKLQWERTZUIOPÍYXCVBNM volt a Teen Awards.! Élőben néztem, és jesszusom, mind a 3 díjat elvitték.! El sem hiszem. Életemben először láttam Őket élőben..
Az első napok szörnyűek lesznek ilyen szempontból..
De,
Anyu intézett nekem egy sulit, ami nem elit és nem sznobokból áll.. Nem
kell egyenruha.. Csak egy átlagos gimi.. Alig várom, hogy barátokat
szerezzek.!
4
30-kor megszólalt a telefonom, vagyis kelni kell.. Szívem szerint
földhöz vágtam volna, de nem tettem.. Lenyomtam a szundit, és aludtam
tovább..
5
perc múlva megint csilingelni kezdett.. Most már nem nyomhattam ki,
mert akkor lekéssük a gépet.. Lassú vagyok én ilyen korán..
Kimásztam az ágyból bebattyogtam a fürdőbe, valami arcot varázsoltam magamnak, és fölvettem az előre kikészített ruhám.:
Imádom a kéket, szívem szerint csak azt hordanék.! Lementem frissen, üdén és fiatalosan a konyhába, és megcsodálhattam amint Anya holt kómásan majdnem belefejel a kávéjába.. Öcsém eközben éppen az alvás ellen küzd - meg az ellen, nehogy beleessen a müzlijébe.. Emma is valami ilyesmi formát hozott.. Én voltam az egyedüli, aki pörgött.. Jellemző.. De a többiek látványától én is elálmosodtam, és kicsit lankadt az életerőm..
Megkajáltunk, utolsó elrakandó holmijainkat bepakoltuk, és indulás.!
Odaértünk, becsekkoltunk, fölszálltunk, és repültünk.! Életemben először megyek a U.K.-ba.. Nagyon fűt az izgalom, mert sok ott a látnivaló.: a királyi palota, a London Eye, a Big Ben, és inkább fel sem sorolom a többit, mert akkor holnap reggelig itt ülünk.. Az út hosszú, nagyon hosszú.. Zenét hallgattam, filmet néztem, aludtam.. Uncsi volt...
Aztán megszólalt a hangosbemondó, miszerint leszállunk.
- Végre.! - sóhajtottam fel. Már elültem a seggem.. És akkor megláttam föntről a várost.. Széles mosoly terült el arcomon, miközben az övvel szerencsétlenkedtem.. Siettem, minél előbb meg akartam érezni a londoni levegőt..
Ott álltam, és a csomagjaimat vártam Anyu és testvéreim társaságában.. Ez nagyon buli.. Alig várom, hogy megérkezzünk az új házunkba.! És végre találkozzak Apuval.! Ő ott vár minket..
A csomagjaink megérkeztek, fogtunk egy taxit, Anya elmondta a címet, és irány az új házunkba.!
Az út kemény 15 perces volt, de csak azért, mert dugó kerekedett, tehát még rövidebb.. Nagyon jó, hogy ilyen közel van a központhoz.! Sok üzlet mellett haladtunk el, láttam a Tower-hidat, a Big Bent, ez maga egy álom.. Kiszálltunk a kocsiból, és megnéztem magamnak a házat.:
Gyönyörű.! Már most imádom, pedig a szobámat és a belsejét még nem is láttam.. Úgy volt, hogy egyszintes, egyszerű házat veszünk, de olyat nem találtunk.. És ezt Apu baráti áron tudta megvenni.. Apu üdvözölt minket, én sikítva ugrottam a nyakába, Emma és Alex társaságában..
Egész nap csak ültünk az ebédlőben és beszélgettünk arról, hogy ki mivel töltötte az elmúlt időt, és hogy miért is költöztünk ide.. Anyuval csak egymásra mosolyogtunk, és egy "Csak úgy"-ot válaszoltunk.. Sokat javult a kapcsolatunk, örülök, hogy sikerült hatnom rá.. Nagyon hiányzott már.. Végre együtt a család.. És olyan este felé úgy döntöttünk, bejárjuk a házat..
Íme az ebédlő-étkező.:
A nappalink.:
Anyuék szobája.:
Emma szobája.:
Alex szobája.:
És az én szobám.:
Hát, ez lenne az új házunk dióhéjban.. Nekem nagyon tetszik minden.: maga az ország, a város, és a ház.
4. fejezet
Hát, komi ugyan nem jött, kicsit el is vagyok keseredve, de az élet megy tovább... Íme a következő, remélem tetszik annak, aki olvassa.. Ha egyáltalán olvassa valaki..
- És mit szólnátok ahhoz, ha elköltöznénk.? - tette fel a mindannyiunkból sokkot kiváltó kérdést félve, ám annál vidámabban..
- Öööö, hova, miért, mikor.? Nem muszáj, jól elvagyok én itt.. Felőlem maradhatunk.. Ez a ház szép és nagy.. Plusz itt vannak a barátaim.. - jöttek elő Emmából a kérdések..
- Emmának igaza van.. Itt van mindenünk.. Plusz a csapatnak szüksége van rám.. Nélkülem semmit nem ér az egész bagázs, egyik csámpásabb mint a másik. - nevetett Alex..
- Jaj, barátok máshol is vannak, ha nyittok feléjük.. És focicsapat szerintem minden nagyobb városban van, sőt, a kis falvakban is.. Nem lesz nehéz találni egyet, akárhova is mennénk.. Én díjazom az ötletet.. Unom már ezt a helyet, nagyon.. - mosolyogtam Anyára..
- Gyerekek.. Na, azért gondolkodjatok rajta..
- És hova mennénk.? Csak úgy kíváncsiságból. - csillant fel Emma szeme..
- Hát, ahova akartok.! Nekem mindegy.. Csak kellene a változás.. Kezdjünk új életet.. Új országban, új városban.. Mit szólnátok Párizshoz.? Vagy Róma.? Talán London.?
- LONDON.! - vágtuk rá egyszerre..
- Na, akkor menjünk.? Hagyjuk itt ezt a porfészket.? Plusz apátokkal is sűrűbben találkozhattok majd..
- MENJÜNK.! - nevettünk fel..
Ezek után fülig érő mosollyal folytattuk a vacsorát, és mindenki ment a maga dolgára.. Anyuval mi lázasan kerestük az eladó brit ingatlanokat, valami olyat, ami ennél kisebb, mert szerintem fölösleges egy két emeletes, 12 szobás palota, mikor 5-en vagyunk.. Találtunk pár jót, nem túl drágán, szép környezetben.. 3 között vaciláltunk, és kikértük természetesen Em és Alex véleményét is..
*Kb. egy hét múlva*
Aput sikerült elérnünk, elújságoltuk neki a hírt, nagyon megörült, hogy végre közelebb leszünk egymáshoz, és nem kell egyedül lennie egy hotelszobában.. Mindannyiunk arcán ott díszelgett a szűnni nem akaró mosoly.. Alex és Emma persze fájó búcsút vett a sulijuktól, barátaiktól, ki-ki a maga csapatától.. Én csak elintéztem a sulis papírjaim, és a hatodik órám után elköszöntem az osztálytól, aztán rohantam is haza, hiszen vasárnap indulunk, és még csomagolnom is kell.. Anyuval és a srácokkal kiválasztottuk azokat a bútorokat, amelyeket innen elszállítanak holnap Londonba.. És persze azokat is, amelyekkel a ház nagy része lesz berendezve.. Új szobám lesz, új életem.. Alig várom már.! És Apu is nagyon hiányzik.!
Végül egy földszintes, nagy kertes, majdnem ugyanakkora (na jó, nem) házra esett a választásunk..
A szombatunk pakolással és izgalommal telt.. Korán indulunk holnap, 4.30-kor kelünk.. Szörnyű.. A gépünk 6.30-kor indul, tehát 5.30-ra ott kell lennünk..
Ja, és az időeltolódás.. ÁÁÁ, szerintem zombi leszek minimum egy hétig.. Itt éjjel van, ott meg már javában tombol a nap.. Ott még csak délután van, itt meg már az igazak álmát alusszák az emberek..
Az első napok szörnyűek lesznek ilyen szempontból..
De, Anyu intézett nekem egy sulit, ami nem elit és nem sznobokból áll.. Nem kell egyenruha.. Csak egy átlagos gimi.. Alig várom, hogy barátokat szerezzek.!
Hát, ez lett volna a kövi dögunalom rész, de hamarosan már benne lesz a One Direction is, ne aggódjatok.! xx Berni*-*
- És mit szólnátok ahhoz, ha elköltöznénk.? - tette fel a mindannyiunkból sokkot kiváltó kérdést félve, ám annál vidámabban..
- Öööö, hova, miért, mikor.? Nem muszáj, jól elvagyok én itt.. Felőlem maradhatunk.. Ez a ház szép és nagy.. Plusz itt vannak a barátaim.. - jöttek elő Emmából a kérdések..
- Emmának igaza van.. Itt van mindenünk.. Plusz a csapatnak szüksége van rám.. Nélkülem semmit nem ér az egész bagázs, egyik csámpásabb mint a másik. - nevetett Alex..
- Jaj, barátok máshol is vannak, ha nyittok feléjük.. És focicsapat szerintem minden nagyobb városban van, sőt, a kis falvakban is.. Nem lesz nehéz találni egyet, akárhova is mennénk.. Én díjazom az ötletet.. Unom már ezt a helyet, nagyon.. - mosolyogtam Anyára..
- Gyerekek.. Na, azért gondolkodjatok rajta..
- És hova mennénk.? Csak úgy kíváncsiságból. - csillant fel Emma szeme..
- Hát, ahova akartok.! Nekem mindegy.. Csak kellene a változás.. Kezdjünk új életet.. Új országban, új városban.. Mit szólnátok Párizshoz.? Vagy Róma.? Talán London.?
- LONDON.! - vágtuk rá egyszerre..
- Na, akkor menjünk.? Hagyjuk itt ezt a porfészket.? Plusz apátokkal is sűrűbben találkozhattok majd..
- MENJÜNK.! - nevettünk fel..
Ezek után fülig érő mosollyal folytattuk a vacsorát, és mindenki ment a maga dolgára.. Anyuval mi lázasan kerestük az eladó brit ingatlanokat, valami olyat, ami ennél kisebb, mert szerintem fölösleges egy két emeletes, 12 szobás palota, mikor 5-en vagyunk.. Találtunk pár jót, nem túl drágán, szép környezetben.. 3 között vaciláltunk, és kikértük természetesen Em és Alex véleményét is..
*Kb. egy hét múlva*
Aput sikerült elérnünk, elújságoltuk neki a hírt, nagyon megörült, hogy végre közelebb leszünk egymáshoz, és nem kell egyedül lennie egy hotelszobában.. Mindannyiunk arcán ott díszelgett a szűnni nem akaró mosoly.. Alex és Emma persze fájó búcsút vett a sulijuktól, barátaiktól, ki-ki a maga csapatától.. Én csak elintéztem a sulis papírjaim, és a hatodik órám után elköszöntem az osztálytól, aztán rohantam is haza, hiszen vasárnap indulunk, és még csomagolnom is kell.. Anyuval és a srácokkal kiválasztottuk azokat a bútorokat, amelyeket innen elszállítanak holnap Londonba.. És persze azokat is, amelyekkel a ház nagy része lesz berendezve.. Új szobám lesz, új életem.. Alig várom már.! És Apu is nagyon hiányzik.!
Végül egy földszintes, nagy kertes, majdnem ugyanakkora (na jó, nem) házra esett a választásunk..
A szombatunk pakolással és izgalommal telt.. Korán indulunk holnap, 4.30-kor kelünk.. Szörnyű.. A gépünk 6.30-kor indul, tehát 5.30-ra ott kell lennünk..
Ja, és az időeltolódás.. ÁÁÁ, szerintem zombi leszek minimum egy hétig.. Itt éjjel van, ott meg már javában tombol a nap.. Ott még csak délután van, itt meg már az igazak álmát alusszák az emberek..
Az első napok szörnyűek lesznek ilyen szempontból..
De, Anyu intézett nekem egy sulit, ami nem elit és nem sznobokból áll.. Nem kell egyenruha.. Csak egy átlagos gimi.. Alig várom, hogy barátokat szerezzek.!
Hát, ez lett volna a kövi dögunalom rész, de hamarosan már benne lesz a One Direction is, ne aggódjatok.! xx Berni*-*
2012. október 1.
3. fejezet
Íme, itt a következő, tudom, hogy dögunalom az egész, de nem lőhetem le a poént a legelején.! xx, Berni*-*
~Pszichológus vagyok, de nem látom át.. A saját életemben nem tudok dönteni, csak máséban.. Hát ez így nagyon jó, mondhatom..
Valamin nagyon változtatni kéne.. Van is egy ötletem....~
Hatalmas sóhajok közepette lesétáltam a konyhába, előkészítettem a kaját, és tárt karokkal, vidámságot színlelve nyitottam ajtót két testvéremnek, kik mit sem sejtve jöttek utánam, és tüntettek el minden falatot a tányérról.. Ugyanaz a sablon.: beszélgetés, pletykálás, tanulás..
Miután kitárgyaltuk az élet nagy dolgait, elhatároztam, hogy forró fürdőt veszek, és leáztatom magamról a gondokat.. Gondolom mondanom sem kell, nem jött össze, ugyanolyan szarul éreztem magam, és bűntudatom is támadt.. Fölöslegesen, mert igazam van..
Bekapcsoltam a laptopom, fölmentem Twitterre, Facebookra, ide oda amoda, miután meguntam kikapcsoltam, és alvásra hajtottam fejem....
*Reggel*
Szombat van.! Talán ma lesz Anyunak szabadideje megbeszélni a tegnapiakat.. Fél 10.. Juhú, akkor ma este 10-kor fogok vacsorázni. Ha későn kelek, akkor csúszik az egész napom..
Kibattyogtam a fürdőbe, és szembetaláltam magam a csodálatra méltó morningface-emmel.. Lemásztam a lépcsőn, becsoszogtam a konyhába, robot módon levettem a müzlit a polcról, és kivettem a tejet a hűtőből..
- Mit csinálsz.?! Teszed azt el de marha gyorsan.! Életemben először villásreggelit tervezek, erre te meg ma is müzlit akarsz enni.. Hát köszi. - vigyorgott Anya és jól megszorongatott.. Értékeltem az igyekezetét.. De mivel nem tud főzni, ezért biztosan müzlit eszünk, de legalább próbálkozik változtatni a helyzeten, aminek örülök..
Válaszképpen visszaöleltem, és leültem a nappaliban a kanapéra.. Bekapcsoltam a tévét, és a pletykák csatornájára menetem, ami nálam csak "Hol volt hol nem volt."-csatorna.. Valójában nem is figyeltem miről volt szó, inkább csak bambultam, vagy aludtam..
Anya ébresztett föl ezzel.:
- Gyerekek gyertek, reggeli.! - csodálatos sebességgel értünk az asztalhoz.. Persze számítottunk arra, hogy ehetetlen lesz, és Anya meglátván arcunkat, így szólt.:
- Úgy csináltam ahogyan a tévében volt..
- Akkor megyek és megjavítom az antennát fönt a tetőn... - válaszoltam nevetve, és ötletemet Emma és Alex kitörő örömmel fogadta.. Tehát maradt a müzli..
Anya nem beszélt többet a péntekről, csak jeleit mutatta annak, hogy fogta az adást.. Kevesebbet volt melózni, megpróbálkozott elsajátítani a főzés tudományát..
Talán életében először fogta meg a seprűt és a felmosót..
Szóval megpróbálkozott élni egy Anya életét..
*Valamelyik hétfőn*
Szokásos.. Suli, tanulás, és beszélgetés.. Tesókkal és Anyuval.. Apa még mindig nem jött haza, és nagyon hiányzik.. Már Anya is próbálkozik tenni valamit az ügyért, de egyszerűen nem lehet fölhívni sem..
Délután 6.. Szomorkás hangulatban fogyasztjuk az estebédet, mikor Anya lecsapja a villáját, és láthatóan monológba fog kezdeni.:
- Gyerekek, ti szerettek itt élni.? Hm, Emma, te szeretsz.?
- Ööö.. Nem tudom, hogy ez honnan jött, de hát megvagyok..
- És te Alex.?
- Én is elvagyok...
- Katherine.?
- Fogjuk rá.. Amióta többet foglalkozol velünk, azóta tűrhetőbb..
- És mit szólnátok ahhoz, ha elköltöznénk.? - tette fel a mindannyiunkból sokkot kiváltó kérdést félve, ám annál vidámabban..
~Pszichológus vagyok, de nem látom át.. A saját életemben nem tudok dönteni, csak máséban.. Hát ez így nagyon jó, mondhatom..
Valamin nagyon változtatni kéne.. Van is egy ötletem....~
Hatalmas sóhajok közepette lesétáltam a konyhába, előkészítettem a kaját, és tárt karokkal, vidámságot színlelve nyitottam ajtót két testvéremnek, kik mit sem sejtve jöttek utánam, és tüntettek el minden falatot a tányérról.. Ugyanaz a sablon.: beszélgetés, pletykálás, tanulás..
Miután kitárgyaltuk az élet nagy dolgait, elhatároztam, hogy forró fürdőt veszek, és leáztatom magamról a gondokat.. Gondolom mondanom sem kell, nem jött össze, ugyanolyan szarul éreztem magam, és bűntudatom is támadt.. Fölöslegesen, mert igazam van..
Bekapcsoltam a laptopom, fölmentem Twitterre, Facebookra, ide oda amoda, miután meguntam kikapcsoltam, és alvásra hajtottam fejem....
*Reggel*
Szombat van.! Talán ma lesz Anyunak szabadideje megbeszélni a tegnapiakat.. Fél 10.. Juhú, akkor ma este 10-kor fogok vacsorázni. Ha későn kelek, akkor csúszik az egész napom..
Kibattyogtam a fürdőbe, és szembetaláltam magam a csodálatra méltó morningface-emmel.. Lemásztam a lépcsőn, becsoszogtam a konyhába, robot módon levettem a müzlit a polcról, és kivettem a tejet a hűtőből..
- Mit csinálsz.?! Teszed azt el de marha gyorsan.! Életemben először villásreggelit tervezek, erre te meg ma is müzlit akarsz enni.. Hát köszi. - vigyorgott Anya és jól megszorongatott.. Értékeltem az igyekezetét.. De mivel nem tud főzni, ezért biztosan müzlit eszünk, de legalább próbálkozik változtatni a helyzeten, aminek örülök..
Válaszképpen visszaöleltem, és leültem a nappaliban a kanapéra.. Bekapcsoltam a tévét, és a pletykák csatornájára menetem, ami nálam csak "Hol volt hol nem volt."-csatorna.. Valójában nem is figyeltem miről volt szó, inkább csak bambultam, vagy aludtam..
Anya ébresztett föl ezzel.:
- Gyerekek gyertek, reggeli.! - csodálatos sebességgel értünk az asztalhoz.. Persze számítottunk arra, hogy ehetetlen lesz, és Anya meglátván arcunkat, így szólt.:
- Úgy csináltam ahogyan a tévében volt..
- Akkor megyek és megjavítom az antennát fönt a tetőn... - válaszoltam nevetve, és ötletemet Emma és Alex kitörő örömmel fogadta.. Tehát maradt a müzli..
Anya nem beszélt többet a péntekről, csak jeleit mutatta annak, hogy fogta az adást.. Kevesebbet volt melózni, megpróbálkozott elsajátítani a főzés tudományát..
Talán életében először fogta meg a seprűt és a felmosót..
Szóval megpróbálkozott élni egy Anya életét..
*Valamelyik hétfőn*
Szokásos.. Suli, tanulás, és beszélgetés.. Tesókkal és Anyuval.. Apa még mindig nem jött haza, és nagyon hiányzik.. Már Anya is próbálkozik tenni valamit az ügyért, de egyszerűen nem lehet fölhívni sem..
Délután 6.. Szomorkás hangulatban fogyasztjuk az estebédet, mikor Anya lecsapja a villáját, és láthatóan monológba fog kezdeni.:
- Gyerekek, ti szerettek itt élni.? Hm, Emma, te szeretsz.?
- Ööö.. Nem tudom, hogy ez honnan jött, de hát megvagyok..
- És te Alex.?
- Én is elvagyok...
- Katherine.?
- Fogjuk rá.. Amióta többet foglalkozol velünk, azóta tűrhetőbb..
- És mit szólnátok ahhoz, ha elköltöznénk.? - tette fel a mindannyiunkból sokkot kiváltó kérdést félve, ám annál vidámabban..
2012. szeptember 25.
2. fejezet
Na, sziasztok.! Íme, hozom a következőt, remélem tetszeni fog.! Ide nem tervezek hegyi-beszédet, csak annyit mondok, hogy nagyon ritkán lesznek részek, heti egyszer.. Tudom, hogy ez nagyon kevés, de meg kell húznom ezt a félévet.. Jó olvasást.! xx, Berni*-*
*Kathrine*
A telefonom csilingelésére keltem, ugyanis szerda van.. Vagyis 0. órában matek korrepetálás.. Nem az én sportágam ez a tantárgy.. Elintéztem a reggeli teendőim, és mivel meleg van, ezért a vékonyabbik egyenruhámat vettem föl. Jaj, az egyenruha.. Fujj, de rühellem..
Hamar elment az egész nap, ugyanis ez a kedvencem, mert az általam legjobbnak vélt tantárgyakat tartalmazza.: biológia, fizika, francia, irodalom, nyelvtan, matek, spanyol.. Fél 3-kor, csöngetés után elindultam haza, és az asztalon egy cetli várt, mint mindig..
"Kathrine.!
Ha a testvéreid is hazaérnek, egyetek, tanuljatok, és beszélgessetek.! Puszi, Anyu."
Emma és Alex is hazaértek olyan 5 óra körül, megkajáltunk, átbeszéltük a napunkat, segítettem nekik a leckében, és hagytam, had csináljanak azt amit akarnak.. Legalább ők, ha már én nem tehetem..
A legtöbb iskolai napom így telik.. Bébicsőszködök, segítek, és tanulok..
Nincsenek jó barátaim, a pasikról ne is beszéljünk.. Észre sem veszem, ha bókolnak nekem, vagy ilyenek.. Mondjuk nem is lenne rá időm..
Beszélnem kell a szüleimmel.. Hahahaha.. Beszélni.. 5 percnél több idejük úgy sincsen rám..
*Napokkal később*
Anyuval többször megpróbáltam kapcsolatot létesíteni, de 3 perc múlva mindig mennie kellett..
Hirtelen ötlettől vezérelve tanulás helyett inkább bekapcsoltam a laptopom.. Szerencsémre Apa fönt volt Skype-on, fel is hívtam..
- Szia Apu.! Nem tudsz hazajönni valamikor.? Mindenkinek hiányzol.!
- Sajnálom, de nem..
- Apu.!
- Kislányom, hidd el, szívesen mennék.. De egy nagyon ígéretes bandával foglalkozok.. Papírokat írok alá, unalmas beszélgetéseket folytatok.. Nem a legjobb elfoglaltság, de ez a munkám.. Az előző menedzserük lemondott, és én rögtön lecsaptam az ajánlatra.. Most ismerkedünk, elmesélik a történetüket a gólyától egészen máig.. Már most híresek, lehet hogy hallottál is róluk a nevük.... jaj, most mennem kell, sajnálom. Újabb tárgyalás.. Szia, puszilok mindenkit.! - köszönés nélkül lecsaptam a laptopom.. Mérhetetlenül dühös voltam.. Állandóan a munka... Ha egy banda fontosabb neki, mint a család, hát akkor legyen boldog. Nélkülem.!
Csak azt nem értem, hogyha ők dolgozni akarnak, akkor miért szültek 3 gyereket.?! Velem sem tudtak törődni.. Aztán jött még kettő.. Mindhárman félig-meddig szülő nélkül növünk fel.. Megint gondoltam egyet, és tárcsáztam Anyát.:
- Anyu.! Gyere gyorsan haza, Emma nagyon rosszul van, siess.! - válasz nélkül lecsaptam.. Lehet, hogy igazságtalanság, de csak így tudok kommunikálni Anyával..
Ahogy azt gondoltam is, kb. fél óra múlva, ajtót betörve rémülten rohant felém..
- Hol van Emma.? Jól van.? És hol van Alex.? - lihegte kifulladtan..
- Valójában semmi vész nincsen, csak beszélnem kell veled.. Egyedül vagyok itthon, még mindenki a dolgán van..
- Kathrine.! Te hazudtál nekem.? Főleg ilyenről.? Elment az eszed.? Csapot-papot otthagyva rohantam haza, a betegeim várnak.!
- Én is várok rád már 17 éve.! Hát nem érted.?! Egyedül vagyok.! Mindannyian egyedül vagyunk.! Bébiszitterrel nőttem föl, ahogy Alex és Emma is.! Nem érzed, hogy valami nincs rendjén.? Apa állandóan úton van, már lassan meg sem ismerem, olyan ritkán látom.! Te meg csak aludni jársz haza, merthogy a "betegek várnak".. Ők tudnak keresni másik dilidokit, de én nem tudok másik anyát.! És úgy őszintén.: Neked komolyan többet ér a sok elme zavarodott idióta, mint a családod.?! El is költözhetnénk innen, az se tűnne föl neked.! Szörnyű szülők vagytok mind a ketten.! Én családban akarok élni anyával, apával, testvérekkel.! Érted.?! Csak ennyi volna a kérésem, semmi más.. Nem azt mondom, hogy mondj fel, hagyj ott mindent, csak annyit kérek, hogy néha, esetleg, legyél itthon is.! Mert az a két hét nyaralás az nagy lósz*r.! Arra nem gondolsz, hogy megszültél 3 gyereket fölöslegesen.?! Vagy hogy miért is dolgozol.? Mert ha nem a családért, akkor miért.? Vagy esetleg menekülsz előlünk.? Ha nem lenne itthon takarítónő, szakács, akkor rég éhen halnánk.? Vagy szutyokban élnénk.? Vagy esetleg nekem kéne ezt a több száz négyzetméteres házat takarítanom, és 3 emberre főznöm.? Mert szóljál, ha így kéne.! Elegem van belőletek.! Belőled és Apából is.! - ordítottam könnyeimen át Anyának.. Miután befejeztem a mondandómat, fölrohantam a szobámba és magamra zártam az ajtót.. Vártam, hogy utánam jön, megvigasztal, és mindent megbeszélünk. Vártam ezt a pillanatot, de nem jött el.. Nem hallottam Anya közeledő lépteit a lépcsőn..
Mikor rájöttem, hogy az előbbi csapódás egy ajtó volt, leesett, hogy nem hatotta meg különösen a monológom.. Pszichológus létére szarik az érzéseimre, és fogalma sincs, hogy ez nekem mennyire fáj.. El sem tudja képzelni..
*Anya*
Miután lányom szembesített azzal, amitől mindig is féltem, leblokkoltam... Csak álltam ott, álltam, és néztem az én nővé cseperedett kislányomat, aki nemrég még homokvárat épített, és három kerekű biciklivel tanult tekerni.. Hallottam szájából az én ki nem mondott gondolataim, amiket mindig félresöpörtem, és még csak eszembe sem jutott, hogy változtatni kéne ezen a helyzeten..
Miután kicsit összeszedtem magam, nem volt merszem felmenni a szobájába..
Inkább egy hátraarcot csináltam, és kirohantam az ajtón..
Most itt kuksolok a hátsókertben a kedvenc fám tövében, és gondolkozok a folytatáson, a változáson, ami már nagyon esedékes lenne..
Vajon mennyire utál most.? Egyáltalán utál.? Vajon valaha szóba fog még állni velem.?
Pszichológus vagyok, de nem látom át.. A saját életemben nem tudok dönteni, csak máséban.. Hát ez így nagyon jó, mondhatom..
Valamin nagyon változtatni kéne.. Van is egy ötletem....
*Kathrine*
A telefonom csilingelésére keltem, ugyanis szerda van.. Vagyis 0. órában matek korrepetálás.. Nem az én sportágam ez a tantárgy.. Elintéztem a reggeli teendőim, és mivel meleg van, ezért a vékonyabbik egyenruhámat vettem föl. Jaj, az egyenruha.. Fujj, de rühellem..
Hamar elment az egész nap, ugyanis ez a kedvencem, mert az általam legjobbnak vélt tantárgyakat tartalmazza.: biológia, fizika, francia, irodalom, nyelvtan, matek, spanyol.. Fél 3-kor, csöngetés után elindultam haza, és az asztalon egy cetli várt, mint mindig..
"Kathrine.!
Ha a testvéreid is hazaérnek, egyetek, tanuljatok, és beszélgessetek.! Puszi, Anyu."
Emma és Alex is hazaértek olyan 5 óra körül, megkajáltunk, átbeszéltük a napunkat, segítettem nekik a leckében, és hagytam, had csináljanak azt amit akarnak.. Legalább ők, ha már én nem tehetem..
A legtöbb iskolai napom így telik.. Bébicsőszködök, segítek, és tanulok..
Nincsenek jó barátaim, a pasikról ne is beszéljünk.. Észre sem veszem, ha bókolnak nekem, vagy ilyenek.. Mondjuk nem is lenne rá időm..
Beszélnem kell a szüleimmel.. Hahahaha.. Beszélni.. 5 percnél több idejük úgy sincsen rám..
*Napokkal később*
Anyuval többször megpróbáltam kapcsolatot létesíteni, de 3 perc múlva mindig mennie kellett..
Hirtelen ötlettől vezérelve tanulás helyett inkább bekapcsoltam a laptopom.. Szerencsémre Apa fönt volt Skype-on, fel is hívtam..
- Szia Apu.! Nem tudsz hazajönni valamikor.? Mindenkinek hiányzol.!
- Sajnálom, de nem..
- Apu.!
- Kislányom, hidd el, szívesen mennék.. De egy nagyon ígéretes bandával foglalkozok.. Papírokat írok alá, unalmas beszélgetéseket folytatok.. Nem a legjobb elfoglaltság, de ez a munkám.. Az előző menedzserük lemondott, és én rögtön lecsaptam az ajánlatra.. Most ismerkedünk, elmesélik a történetüket a gólyától egészen máig.. Már most híresek, lehet hogy hallottál is róluk a nevük.... jaj, most mennem kell, sajnálom. Újabb tárgyalás.. Szia, puszilok mindenkit.! - köszönés nélkül lecsaptam a laptopom.. Mérhetetlenül dühös voltam.. Állandóan a munka... Ha egy banda fontosabb neki, mint a család, hát akkor legyen boldog. Nélkülem.!
Csak azt nem értem, hogyha ők dolgozni akarnak, akkor miért szültek 3 gyereket.?! Velem sem tudtak törődni.. Aztán jött még kettő.. Mindhárman félig-meddig szülő nélkül növünk fel.. Megint gondoltam egyet, és tárcsáztam Anyát.:
- Anyu.! Gyere gyorsan haza, Emma nagyon rosszul van, siess.! - válasz nélkül lecsaptam.. Lehet, hogy igazságtalanság, de csak így tudok kommunikálni Anyával..
Ahogy azt gondoltam is, kb. fél óra múlva, ajtót betörve rémülten rohant felém..
- Hol van Emma.? Jól van.? És hol van Alex.? - lihegte kifulladtan..
- Valójában semmi vész nincsen, csak beszélnem kell veled.. Egyedül vagyok itthon, még mindenki a dolgán van..
- Kathrine.! Te hazudtál nekem.? Főleg ilyenről.? Elment az eszed.? Csapot-papot otthagyva rohantam haza, a betegeim várnak.!
- Én is várok rád már 17 éve.! Hát nem érted.?! Egyedül vagyok.! Mindannyian egyedül vagyunk.! Bébiszitterrel nőttem föl, ahogy Alex és Emma is.! Nem érzed, hogy valami nincs rendjén.? Apa állandóan úton van, már lassan meg sem ismerem, olyan ritkán látom.! Te meg csak aludni jársz haza, merthogy a "betegek várnak".. Ők tudnak keresni másik dilidokit, de én nem tudok másik anyát.! És úgy őszintén.: Neked komolyan többet ér a sok elme zavarodott idióta, mint a családod.?! El is költözhetnénk innen, az se tűnne föl neked.! Szörnyű szülők vagytok mind a ketten.! Én családban akarok élni anyával, apával, testvérekkel.! Érted.?! Csak ennyi volna a kérésem, semmi más.. Nem azt mondom, hogy mondj fel, hagyj ott mindent, csak annyit kérek, hogy néha, esetleg, legyél itthon is.! Mert az a két hét nyaralás az nagy lósz*r.! Arra nem gondolsz, hogy megszültél 3 gyereket fölöslegesen.?! Vagy hogy miért is dolgozol.? Mert ha nem a családért, akkor miért.? Vagy esetleg menekülsz előlünk.? Ha nem lenne itthon takarítónő, szakács, akkor rég éhen halnánk.? Vagy szutyokban élnénk.? Vagy esetleg nekem kéne ezt a több száz négyzetméteres házat takarítanom, és 3 emberre főznöm.? Mert szóljál, ha így kéne.! Elegem van belőletek.! Belőled és Apából is.! - ordítottam könnyeimen át Anyának.. Miután befejeztem a mondandómat, fölrohantam a szobámba és magamra zártam az ajtót.. Vártam, hogy utánam jön, megvigasztal, és mindent megbeszélünk. Vártam ezt a pillanatot, de nem jött el.. Nem hallottam Anya közeledő lépteit a lépcsőn..
Mikor rájöttem, hogy az előbbi csapódás egy ajtó volt, leesett, hogy nem hatotta meg különösen a monológom.. Pszichológus létére szarik az érzéseimre, és fogalma sincs, hogy ez nekem mennyire fáj.. El sem tudja képzelni..
*Anya*
Miután lányom szembesített azzal, amitől mindig is féltem, leblokkoltam... Csak álltam ott, álltam, és néztem az én nővé cseperedett kislányomat, aki nemrég még homokvárat épített, és három kerekű biciklivel tanult tekerni.. Hallottam szájából az én ki nem mondott gondolataim, amiket mindig félresöpörtem, és még csak eszembe sem jutott, hogy változtatni kéne ezen a helyzeten..
Miután kicsit összeszedtem magam, nem volt merszem felmenni a szobájába..
Inkább egy hátraarcot csináltam, és kirohantam az ajtón..
Most itt kuksolok a hátsókertben a kedvenc fám tövében, és gondolkozok a folytatáson, a változáson, ami már nagyon esedékes lenne..
Vajon mennyire utál most.? Egyáltalán utál.? Vajon valaha szóba fog még állni velem.?
Pszichológus vagyok, de nem látom át.. A saját életemben nem tudok dönteni, csak máséban.. Hát ez így nagyon jó, mondhatom..
Valamin nagyon változtatni kéne.. Van is egy ötletem....
2012. szeptember 14.
1. fejezet
Sziasztok.! Íme az 1. fejezet. Hát, remélem, hogy ez iránt is érdeklődni fogtok.! Jó olvasást.! xx, Berni*-*
Kathrine Forbes vagyok, Észak-Karolinában élek, egy Elizabeth City nevű városban.. Általában Cat, vagy Kathie de persze vagyok Kathrine is. Édesanyám Celine 39 éves, édesapám Richard 40.. Anyu pszichológus, Apu manager.. Van két testvérem.: Húgom Emma, és öcsém Alex 14 évesek.. Én 18 leszek.. Általában én vigyázok két kisebb testvéremre, mert Anyu az életét a munkahelyén tölti, Apu meg mindig úton van, és a cégével tehetségkutatós tehetségeket karol fel, és teszi őket híressé..
Gyűlölök itt élni, mert mindenki tud rólam mindent, vagyis csak azt, hogy Apu munkája jó sok pénzt hoz a családi kasszába, és azért egy dilidoki sem keres rosszul..
Általában mindenki csak azért jön hozzám, ha kell valami.. Bulit akarnak rendezni, de nincs hol; vásárolni akarnak menni, de nincs kivel (vagyis inkább miből.).. És akkor jönnek a bociszemek, az ajakbiggyesztés, és a mézesmázos hangnem.. "Olyan nehéz az élet.. Anyu nem enged bulizni, mert hogy kicsi a ház, bla-bla.. Most mihez kezdjek.?" Mondta egy osztálytársam ma reggel, már vagy hatodjára ebben az évben.. Egyszer-kétszer még elmegy, és egyszer talán meg is engedem, hogy csapjunk egy bulit, na de hatszor.? Úgy hogy már előtte négyszer finoman elküldtem őt melegebb éghajlatra.?! "Hát, nem tudom.. Keress egy másik nagy házzal rendelkező lányt a suliban, és próbálkozz nála.. Talán ő megengedi, hogy szétverjétek a házát.. Mert én nem fogom, ahogy az előző négy próbálkozásodnál is elmondtam ugyanezt.." Válaszoltam mosolyogva, kedvesen.. Lehet, hogy bunkónak és skótnak tűnök, de amikor ebbe a suliba kerültem, akkor először és utoljára csapott nálam az egyik osztálytársam egy bulit, és olyan Project-X-esre sikeredett.. Több lámpa eltört, két ablak betört, új tányérkészletet kellett vennünk, mert természetesen az is tönkrement.. És ez mind az én lelkemen száradt, mert én engedtem meg ezt az egészet..
Én persze partikat nem rendezek, de nekem járnom kell mindre.. Az egész évfolyamom tagjainak születésnapi partijaira volt meghívóm, de egyikre sem mentem el.. Mert a testvéreimre vigyáztam, vagy éppen egy olyan partin voltam, amire Apa miatt kellett elmennem.. Hírességekkel illegetnem magam, fölösleges, úgynevezett 'díszbeszélgetéseket' folytattam mindenkivel.. Vagy éppen egy filmpremieren voltam, amit Apa cége szponzorált... Vagy Anyunak segítettem a papírmunkában..
Sosem voltam egy ellenkezős, lázongó, flegma tinédzser.. Csináltam, amit a szüleim mondtak.. De most már azért kezd elegem lenni, hogy nincs életem.. 8-tól általában fél 3-ig, 3-ig suliban vagyok, aztán hazajövök, tanulok, közben a tesóimmal foglalkozok.. Lehet, hogy van olyan család, ahol az idősebb gyereknek sokkal több a feladata.. De ott általában éhbérért, napi 12 órában dolgoznak a szülők, és semmi idejük nem marad a gyerekekre.. De Anyunak éppen kevesebb munkája is lehetne, ha akarná.. Apa foglalkozhatna belföldi hírességekkel is, és akkor talán nem kéne annyit utazni, és talán több ideje lenne a családra..
Ideje lenne a saját lábamra állni végre, nem.?
Kathrine Forbes vagyok, Észak-Karolinában élek, egy Elizabeth City nevű városban.. Általában Cat, vagy Kathie de persze vagyok Kathrine is. Édesanyám Celine 39 éves, édesapám Richard 40.. Anyu pszichológus, Apu manager.. Van két testvérem.: Húgom Emma, és öcsém Alex 14 évesek.. Én 18 leszek.. Általában én vigyázok két kisebb testvéremre, mert Anyu az életét a munkahelyén tölti, Apu meg mindig úton van, és a cégével tehetségkutatós tehetségeket karol fel, és teszi őket híressé..
Gyűlölök itt élni, mert mindenki tud rólam mindent, vagyis csak azt, hogy Apu munkája jó sok pénzt hoz a családi kasszába, és azért egy dilidoki sem keres rosszul..
Általában mindenki csak azért jön hozzám, ha kell valami.. Bulit akarnak rendezni, de nincs hol; vásárolni akarnak menni, de nincs kivel (vagyis inkább miből.).. És akkor jönnek a bociszemek, az ajakbiggyesztés, és a mézesmázos hangnem.. "Olyan nehéz az élet.. Anyu nem enged bulizni, mert hogy kicsi a ház, bla-bla.. Most mihez kezdjek.?" Mondta egy osztálytársam ma reggel, már vagy hatodjára ebben az évben.. Egyszer-kétszer még elmegy, és egyszer talán meg is engedem, hogy csapjunk egy bulit, na de hatszor.? Úgy hogy már előtte négyszer finoman elküldtem őt melegebb éghajlatra.?! "Hát, nem tudom.. Keress egy másik nagy házzal rendelkező lányt a suliban, és próbálkozz nála.. Talán ő megengedi, hogy szétverjétek a házát.. Mert én nem fogom, ahogy az előző négy próbálkozásodnál is elmondtam ugyanezt.." Válaszoltam mosolyogva, kedvesen.. Lehet, hogy bunkónak és skótnak tűnök, de amikor ebbe a suliba kerültem, akkor először és utoljára csapott nálam az egyik osztálytársam egy bulit, és olyan Project-X-esre sikeredett.. Több lámpa eltört, két ablak betört, új tányérkészletet kellett vennünk, mert természetesen az is tönkrement.. És ez mind az én lelkemen száradt, mert én engedtem meg ezt az egészet..
Én persze partikat nem rendezek, de nekem járnom kell mindre.. Az egész évfolyamom tagjainak születésnapi partijaira volt meghívóm, de egyikre sem mentem el.. Mert a testvéreimre vigyáztam, vagy éppen egy olyan partin voltam, amire Apa miatt kellett elmennem.. Hírességekkel illegetnem magam, fölösleges, úgynevezett 'díszbeszélgetéseket' folytattam mindenkivel.. Vagy éppen egy filmpremieren voltam, amit Apa cége szponzorált... Vagy Anyunak segítettem a papírmunkában..
Sosem voltam egy ellenkezős, lázongó, flegma tinédzser.. Csináltam, amit a szüleim mondtak.. De most már azért kezd elegem lenni, hogy nincs életem.. 8-tól általában fél 3-ig, 3-ig suliban vagyok, aztán hazajövök, tanulok, közben a tesóimmal foglalkozok.. Lehet, hogy van olyan család, ahol az idősebb gyereknek sokkal több a feladata.. De ott általában éhbérért, napi 12 órában dolgoznak a szülők, és semmi idejük nem marad a gyerekekre.. De Anyunak éppen kevesebb munkája is lehetne, ha akarná.. Apa foglalkozhatna belföldi hírességekkel is, és akkor talán nem kéne annyit utazni, és talán több ideje lenne a családra..
Ideje lenne a saját lábamra állni végre, nem.?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)