Hát, komi ugyan nem jött, kicsit el is vagyok keseredve, de az élet megy tovább... Íme a következő, remélem tetszik annak, aki olvassa.. Ha egyáltalán olvassa valaki..
- És mit szólnátok ahhoz, ha elköltöznénk.? - tette fel a mindannyiunkból sokkot kiváltó kérdést félve, ám annál vidámabban..
- Öööö, hova, miért, mikor.? Nem muszáj, jól elvagyok én itt.. Felőlem maradhatunk.. Ez a ház szép és nagy.. Plusz itt vannak a barátaim.. - jöttek elő Emmából a kérdések..
- Emmának igaza van.. Itt van mindenünk.. Plusz a csapatnak szüksége van rám.. Nélkülem semmit nem ér az egész bagázs, egyik csámpásabb mint a másik. - nevetett Alex..
- Jaj, barátok máshol is vannak, ha nyittok feléjük.. És focicsapat szerintem minden nagyobb városban van, sőt, a kis falvakban is.. Nem lesz nehéz találni egyet, akárhova is mennénk.. Én díjazom az ötletet.. Unom már ezt a helyet, nagyon.. - mosolyogtam Anyára..
- Gyerekek.. Na, azért gondolkodjatok rajta..
- És hova mennénk.? Csak úgy kíváncsiságból. - csillant fel Emma szeme..
- Hát, ahova akartok.! Nekem mindegy.. Csak kellene a változás.. Kezdjünk új életet.. Új országban, új városban.. Mit szólnátok Párizshoz.? Vagy Róma.? Talán London.?
- LONDON.! - vágtuk rá egyszerre..
- Na, akkor menjünk.? Hagyjuk itt ezt a porfészket.? Plusz apátokkal is sűrűbben találkozhattok majd..
- MENJÜNK.! - nevettünk fel..
Ezek után fülig érő mosollyal folytattuk a vacsorát, és mindenki ment a maga dolgára.. Anyuval mi lázasan kerestük az eladó brit ingatlanokat, valami olyat, ami ennél kisebb, mert szerintem fölösleges egy két emeletes, 12 szobás palota, mikor 5-en vagyunk.. Találtunk pár jót, nem túl drágán, szép környezetben.. 3 között vaciláltunk, és kikértük természetesen Em és Alex véleményét is..
*Kb. egy hét múlva*
Aput sikerült elérnünk, elújságoltuk neki a hírt, nagyon megörült, hogy végre közelebb leszünk egymáshoz, és nem kell egyedül lennie egy hotelszobában.. Mindannyiunk arcán ott díszelgett a szűnni nem akaró mosoly.. Alex és Emma persze fájó búcsút vett a sulijuktól, barátaiktól, ki-ki a maga csapatától.. Én csak elintéztem a sulis papírjaim, és a hatodik órám után elköszöntem az osztálytól, aztán rohantam is haza, hiszen vasárnap indulunk, és még csomagolnom is kell.. Anyuval és a srácokkal kiválasztottuk azokat a bútorokat, amelyeket innen elszállítanak holnap Londonba.. És persze azokat is, amelyekkel a ház nagy része lesz berendezve.. Új szobám lesz, új életem.. Alig várom már.! És Apu is nagyon hiányzik.!
Végül egy földszintes, nagy kertes, majdnem ugyanakkora (na jó, nem) házra esett a választásunk..
A szombatunk pakolással és izgalommal telt.. Korán indulunk holnap, 4.30-kor kelünk.. Szörnyű.. A gépünk 6.30-kor indul, tehát 5.30-ra ott kell lennünk..
Ja, és az időeltolódás.. ÁÁÁ, szerintem zombi leszek minimum egy hétig.. Itt éjjel van, ott meg már javában tombol a nap.. Ott még csak délután van, itt meg már az igazak álmát alusszák az emberek..
Az első napok szörnyűek lesznek ilyen szempontból..
De, Anyu intézett nekem egy sulit, ami nem elit és nem sznobokból áll.. Nem kell egyenruha.. Csak egy átlagos gimi.. Alig várom, hogy barátokat szerezzek.!
Hát, ez lett volna a kövi dögunalom rész, de hamarosan már benne lesz a One Direction is, ne aggódjatok.! xx Berni*-*
- És mit szólnátok ahhoz, ha elköltöznénk.? - tette fel a mindannyiunkból sokkot kiváltó kérdést félve, ám annál vidámabban..
- Öööö, hova, miért, mikor.? Nem muszáj, jól elvagyok én itt.. Felőlem maradhatunk.. Ez a ház szép és nagy.. Plusz itt vannak a barátaim.. - jöttek elő Emmából a kérdések..
- Emmának igaza van.. Itt van mindenünk.. Plusz a csapatnak szüksége van rám.. Nélkülem semmit nem ér az egész bagázs, egyik csámpásabb mint a másik. - nevetett Alex..
- Jaj, barátok máshol is vannak, ha nyittok feléjük.. És focicsapat szerintem minden nagyobb városban van, sőt, a kis falvakban is.. Nem lesz nehéz találni egyet, akárhova is mennénk.. Én díjazom az ötletet.. Unom már ezt a helyet, nagyon.. - mosolyogtam Anyára..
- Gyerekek.. Na, azért gondolkodjatok rajta..
- És hova mennénk.? Csak úgy kíváncsiságból. - csillant fel Emma szeme..
- Hát, ahova akartok.! Nekem mindegy.. Csak kellene a változás.. Kezdjünk új életet.. Új országban, új városban.. Mit szólnátok Párizshoz.? Vagy Róma.? Talán London.?
- LONDON.! - vágtuk rá egyszerre..
- Na, akkor menjünk.? Hagyjuk itt ezt a porfészket.? Plusz apátokkal is sűrűbben találkozhattok majd..
- MENJÜNK.! - nevettünk fel..
Ezek után fülig érő mosollyal folytattuk a vacsorát, és mindenki ment a maga dolgára.. Anyuval mi lázasan kerestük az eladó brit ingatlanokat, valami olyat, ami ennél kisebb, mert szerintem fölösleges egy két emeletes, 12 szobás palota, mikor 5-en vagyunk.. Találtunk pár jót, nem túl drágán, szép környezetben.. 3 között vaciláltunk, és kikértük természetesen Em és Alex véleményét is..
*Kb. egy hét múlva*
Aput sikerült elérnünk, elújságoltuk neki a hírt, nagyon megörült, hogy végre közelebb leszünk egymáshoz, és nem kell egyedül lennie egy hotelszobában.. Mindannyiunk arcán ott díszelgett a szűnni nem akaró mosoly.. Alex és Emma persze fájó búcsút vett a sulijuktól, barátaiktól, ki-ki a maga csapatától.. Én csak elintéztem a sulis papírjaim, és a hatodik órám után elköszöntem az osztálytól, aztán rohantam is haza, hiszen vasárnap indulunk, és még csomagolnom is kell.. Anyuval és a srácokkal kiválasztottuk azokat a bútorokat, amelyeket innen elszállítanak holnap Londonba.. És persze azokat is, amelyekkel a ház nagy része lesz berendezve.. Új szobám lesz, új életem.. Alig várom már.! És Apu is nagyon hiányzik.!
Végül egy földszintes, nagy kertes, majdnem ugyanakkora (na jó, nem) házra esett a választásunk..
A szombatunk pakolással és izgalommal telt.. Korán indulunk holnap, 4.30-kor kelünk.. Szörnyű.. A gépünk 6.30-kor indul, tehát 5.30-ra ott kell lennünk..
Ja, és az időeltolódás.. ÁÁÁ, szerintem zombi leszek minimum egy hétig.. Itt éjjel van, ott meg már javában tombol a nap.. Ott még csak délután van, itt meg már az igazak álmát alusszák az emberek..
Az első napok szörnyűek lesznek ilyen szempontból..
De, Anyu intézett nekem egy sulit, ami nem elit és nem sznobokból áll.. Nem kell egyenruha.. Csak egy átlagos gimi.. Alig várom, hogy barátokat szerezzek.!
Hát, ez lett volna a kövi dögunalom rész, de hamarosan már benne lesz a One Direction is, ne aggódjatok.! xx Berni*-*
sakpdsasl. siesss!! nagyon tetszik..^^ :3
VálaszTörlésSzia. Tetszik az alapsztori, most végigolvastam az egészet, ha nem gond, írnék egy kis építő kritikát is róla.:)
VálaszTörlésSzóval szerintem ne tegyél minden második mondat után 2 pontot. Kicsit fura, hogy állandóan az van. Meg az is, hogy az írásjelek elé is raksz pontot. Nem azért, én is szoktam így, de azt ajánlom, hogy ne az összeset így írd.:)
Kicsit nekem gyorsan mennek a dolgok, a hirtelenből rögtön sikerül költözni, meg minden. Nem unalmas, csak számomra egy kicsit zavaros.
Várom a következő részt.:) Mentettem a blogot.
xx Linu[sz].*
Ohh, még csak most találtam meg a kommented.. Végre, valami kritika.! Ne tudd, meg, hogy örülök.!
VálaszTörlés1.: Én mindig így írok, bármiről legyen szó.. Már a tanárom is rám szólt, hogy ezzel lerontom a helyesírás jegyem, és a kézírásomban már próbálok nem .! .? és ..-ot rakni, de már december óta belém rögződött, és én szeretek így írni egyébként, de megpróbálok leszokni róla :D
2.: Azért ilyen gyorsan, mert nem hiszem, hogy olyan húúúde sokszor tudok részt hozni. Azzal teleírni egy részt, hogy a nap milyen szögben sütött az ágyneműre, az mind szép és jó. Csak éppen fölösleges, mert így is kutyafuttában, sprintelve írom meg a fejezeteket, de ez látszik is rajta az előző történetemhez képest szerintem. Valamikor számtech órán, titokban írok, és tálcán meg ott van az Excel munkalap, mikor jön a tanár, gyorsan visszamegyek arra.. Ezért ilyen gyors minden. De ezek után megpróbálok kicsit lassítani, ígérem. És köszönöm, hogy ízlésesen fogalmaztad meg a hiányosságaim! *Lol, és most visszamentem mindenhonnan kitörölni a fölösleges pontokat. :DDD) xx