2012. szeptember 14.

1. fejezet

Sziasztok.! Íme az 1. fejezet. Hát, remélem, hogy ez iránt is érdeklődni fogtok.! Jó olvasást.! xx, Berni*-*
  Kathrine Forbes vagyok, Észak-Karolinában élek, egy Elizabeth City nevű városban.. Általában Cat, vagy Kathie de persze vagyok Kathrine is. Édesanyám Celine 39 éves, édesapám Richard 40.. Anyu pszichológus, Apu manager.. Van két testvérem.: Húgom Emma, és öcsém Alex 14 évesek.. Én 18 leszek.. Általában én vigyázok két kisebb testvéremre, mert Anyu az életét a munkahelyén tölti, Apu meg mindig úton van, és a cégével tehetségkutatós tehetségeket karol fel, és teszi őket híressé..
Gyűlölök itt élni, mert mindenki tud rólam mindent, vagyis csak azt, hogy Apu munkája jó sok pénzt hoz a családi kasszába, és azért egy dilidoki sem keres rosszul..
Általában mindenki csak azért jön hozzám, ha kell valami.. Bulit akarnak rendezni, de nincs hol; vásárolni akarnak menni, de nincs kivel (vagyis inkább miből.).. És akkor jönnek a bociszemek, az ajakbiggyesztés, és a mézesmázos hangnem.. "Olyan nehéz az élet.. Anyu nem enged bulizni, mert hogy kicsi a ház, bla-bla.. Most mihez kezdjek.?" Mondta egy osztálytársam ma reggel, már vagy hatodjára ebben az évben.. Egyszer-kétszer még elmegy, és egyszer talán meg is engedem, hogy csapjunk egy bulit, na de hatszor.? Úgy hogy már előtte négyszer finoman elküldtem őt melegebb éghajlatra.?! "Hát, nem tudom.. Keress egy másik nagy házzal rendelkező lányt a suliban, és próbálkozz nála.. Talán ő megengedi, hogy szétverjétek a házát.. Mert én nem fogom, ahogy az előző négy próbálkozásodnál is elmondtam ugyanezt.." Válaszoltam mosolyogva, kedvesen.. Lehet, hogy bunkónak és skótnak tűnök, de amikor ebbe a suliba kerültem, akkor először és utoljára csapott nálam az egyik osztálytársam egy bulit, és olyan Project-X-esre sikeredett.. Több lámpa eltört, két ablak betört, új tányérkészletet kellett vennünk, mert természetesen az is tönkrement.. És ez mind az én lelkemen száradt, mert én engedtem meg ezt az egészet..
Én persze partikat nem rendezek, de nekem járnom kell mindre.. Az egész évfolyamom tagjainak születésnapi partijaira volt meghívóm, de egyikre sem mentem el.. Mert a testvéreimre vigyáztam, vagy éppen egy olyan partin voltam, amire Apa miatt kellett elmennem.. Hírességekkel illegetnem magam, fölösleges, úgynevezett 'díszbeszélgetéseket' folytattam mindenkivel.. Vagy éppen egy filmpremieren voltam, amit Apa cége szponzorált... Vagy Anyunak segítettem a papírmunkában..
Sosem voltam egy ellenkezős, lázongó, flegma tinédzser.. Csináltam, amit a szüleim mondtak.. De most már azért kezd elegem lenni, hogy nincs életem.. 8-tól általában fél 3-ig, 3-ig suliban vagyok, aztán hazajövök, tanulok, közben a tesóimmal foglalkozok.. Lehet, hogy van olyan család, ahol az idősebb gyereknek sokkal több a feladata.. De ott általában éhbérért, napi 12 órában dolgoznak a szülők, és semmi idejük nem marad a gyerekekre.. De Anyunak éppen kevesebb munkája is lehetne, ha akarná.. Apa foglalkozhatna belföldi hírességekkel is, és akkor talán nem kéne annyit utazni, és talán több ideje lenne a családra..
Ideje lenne a saját lábamra állni végre, nem.?

2 megjegyzés: