Íme, itt a következő, tudom, hogy dögunalom az egész, de nem lőhetem le a poént a legelején.! xx, Berni*-*
~Pszichológus vagyok, de nem látom át.. A saját életemben nem tudok dönteni, csak máséban.. Hát ez így nagyon jó, mondhatom..
Valamin nagyon változtatni kéne.. Van is egy ötletem....~
Hatalmas sóhajok közepette lesétáltam a konyhába, előkészítettem a kaját, és tárt karokkal, vidámságot színlelve nyitottam ajtót két testvéremnek, kik mit sem sejtve jöttek utánam, és tüntettek el minden falatot a tányérról.. Ugyanaz a sablon.: beszélgetés, pletykálás, tanulás..
Miután kitárgyaltuk az élet nagy dolgait, elhatároztam, hogy forró fürdőt veszek, és leáztatom magamról a gondokat.. Gondolom mondanom sem kell, nem jött össze, ugyanolyan szarul éreztem magam, és bűntudatom is támadt.. Fölöslegesen, mert igazam van..
Bekapcsoltam a laptopom, fölmentem Twitterre, Facebookra, ide oda amoda, miután meguntam kikapcsoltam, és alvásra hajtottam fejem....
*Reggel*
Szombat van.! Talán ma lesz Anyunak szabadideje megbeszélni a tegnapiakat.. Fél 10.. Juhú, akkor ma este 10-kor fogok vacsorázni. Ha későn kelek, akkor csúszik az egész napom..
Kibattyogtam a fürdőbe, és szembetaláltam magam a csodálatra méltó morningface-emmel.. Lemásztam a lépcsőn, becsoszogtam a konyhába, robot módon levettem a müzlit a polcról, és kivettem a tejet a hűtőből..
- Mit csinálsz.?! Teszed azt el de marha gyorsan.! Életemben először villásreggelit tervezek, erre te meg ma is müzlit akarsz enni.. Hát köszi. - vigyorgott Anya és jól megszorongatott.. Értékeltem az igyekezetét.. De mivel nem tud főzni, ezért biztosan müzlit eszünk, de legalább próbálkozik változtatni a helyzeten, aminek örülök..
Válaszképpen visszaöleltem, és leültem a nappaliban a kanapéra.. Bekapcsoltam a tévét, és a pletykák csatornájára menetem, ami nálam csak "Hol volt hol nem volt."-csatorna.. Valójában nem is figyeltem miről volt szó, inkább csak bambultam, vagy aludtam..
Anya ébresztett föl ezzel.:
- Gyerekek gyertek, reggeli.! - csodálatos sebességgel értünk az asztalhoz.. Persze számítottunk arra, hogy ehetetlen lesz, és Anya meglátván arcunkat, így szólt.:
- Úgy csináltam ahogyan a tévében volt..
- Akkor megyek és megjavítom az antennát fönt a tetőn... - válaszoltam nevetve, és ötletemet Emma és Alex kitörő örömmel fogadta.. Tehát maradt a müzli..
Anya nem beszélt többet a péntekről, csak jeleit mutatta annak, hogy fogta az adást.. Kevesebbet volt melózni, megpróbálkozott elsajátítani a főzés tudományát..
Talán életében először fogta meg a seprűt és a felmosót..
Szóval megpróbálkozott élni egy Anya életét..
*Valamelyik hétfőn*
Szokásos.. Suli, tanulás, és beszélgetés.. Tesókkal és Anyuval.. Apa még mindig nem jött haza, és nagyon hiányzik.. Már Anya is próbálkozik tenni valamit az ügyért, de egyszerűen nem lehet fölhívni sem..
Délután 6.. Szomorkás hangulatban fogyasztjuk az estebédet, mikor Anya lecsapja a villáját, és láthatóan monológba fog kezdeni.:
- Gyerekek, ti szerettek itt élni.? Hm, Emma, te szeretsz.?
- Ööö.. Nem tudom, hogy ez honnan jött, de hát megvagyok..
- És te Alex.?
- Én is elvagyok...
- Katherine.?
- Fogjuk rá.. Amióta többet foglalkozol velünk, azóta tűrhetőbb..
- És mit szólnátok ahhoz, ha elköltöznénk.? - tette fel a mindannyiunkból sokkot kiváltó kérdést félve, ám annál vidámabban..
~Pszichológus vagyok, de nem látom át.. A saját életemben nem tudok dönteni, csak máséban.. Hát ez így nagyon jó, mondhatom..
Valamin nagyon változtatni kéne.. Van is egy ötletem....~
Hatalmas sóhajok közepette lesétáltam a konyhába, előkészítettem a kaját, és tárt karokkal, vidámságot színlelve nyitottam ajtót két testvéremnek, kik mit sem sejtve jöttek utánam, és tüntettek el minden falatot a tányérról.. Ugyanaz a sablon.: beszélgetés, pletykálás, tanulás..
Miután kitárgyaltuk az élet nagy dolgait, elhatároztam, hogy forró fürdőt veszek, és leáztatom magamról a gondokat.. Gondolom mondanom sem kell, nem jött össze, ugyanolyan szarul éreztem magam, és bűntudatom is támadt.. Fölöslegesen, mert igazam van..
Bekapcsoltam a laptopom, fölmentem Twitterre, Facebookra, ide oda amoda, miután meguntam kikapcsoltam, és alvásra hajtottam fejem....
*Reggel*
Szombat van.! Talán ma lesz Anyunak szabadideje megbeszélni a tegnapiakat.. Fél 10.. Juhú, akkor ma este 10-kor fogok vacsorázni. Ha későn kelek, akkor csúszik az egész napom..
Kibattyogtam a fürdőbe, és szembetaláltam magam a csodálatra méltó morningface-emmel.. Lemásztam a lépcsőn, becsoszogtam a konyhába, robot módon levettem a müzlit a polcról, és kivettem a tejet a hűtőből..
- Mit csinálsz.?! Teszed azt el de marha gyorsan.! Életemben először villásreggelit tervezek, erre te meg ma is müzlit akarsz enni.. Hát köszi. - vigyorgott Anya és jól megszorongatott.. Értékeltem az igyekezetét.. De mivel nem tud főzni, ezért biztosan müzlit eszünk, de legalább próbálkozik változtatni a helyzeten, aminek örülök..
Válaszképpen visszaöleltem, és leültem a nappaliban a kanapéra.. Bekapcsoltam a tévét, és a pletykák csatornájára menetem, ami nálam csak "Hol volt hol nem volt."-csatorna.. Valójában nem is figyeltem miről volt szó, inkább csak bambultam, vagy aludtam..
Anya ébresztett föl ezzel.:
- Gyerekek gyertek, reggeli.! - csodálatos sebességgel értünk az asztalhoz.. Persze számítottunk arra, hogy ehetetlen lesz, és Anya meglátván arcunkat, így szólt.:
- Úgy csináltam ahogyan a tévében volt..
- Akkor megyek és megjavítom az antennát fönt a tetőn... - válaszoltam nevetve, és ötletemet Emma és Alex kitörő örömmel fogadta.. Tehát maradt a müzli..
Anya nem beszélt többet a péntekről, csak jeleit mutatta annak, hogy fogta az adást.. Kevesebbet volt melózni, megpróbálkozott elsajátítani a főzés tudományát..
Talán életében először fogta meg a seprűt és a felmosót..
Szóval megpróbálkozott élni egy Anya életét..
*Valamelyik hétfőn*
Szokásos.. Suli, tanulás, és beszélgetés.. Tesókkal és Anyuval.. Apa még mindig nem jött haza, és nagyon hiányzik.. Már Anya is próbálkozik tenni valamit az ügyért, de egyszerűen nem lehet fölhívni sem..
Délután 6.. Szomorkás hangulatban fogyasztjuk az estebédet, mikor Anya lecsapja a villáját, és láthatóan monológba fog kezdeni.:
- Gyerekek, ti szerettek itt élni.? Hm, Emma, te szeretsz.?
- Ööö.. Nem tudom, hogy ez honnan jött, de hát megvagyok..
- És te Alex.?
- Én is elvagyok...
- Katherine.?
- Fogjuk rá.. Amióta többet foglalkozol velünk, azóta tűrhetőbb..
- És mit szólnátok ahhoz, ha elköltöznénk.? - tette fel a mindannyiunkból sokkot kiváltó kérdést félve, ám annál vidámabban..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése